Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - ZALÁN TIBOR: A kenyér húsa; Élesebben, őket (versek)
Élesebben, őket Élesebben, őket Sodródig tqs belező k. ficánkolódnak, körben, körülötte. 'Ez az ő évaduk, most, csattog a nyúlós félhomályban a sok. mosdatlan száj. "Kapkod a néma telefon után, belehallgat a kagyló hidegébe, gyöngyöt vajúdik, a túlsó oldal makacs hallgatása. Elképzeli fájdalomtól még lüktető ölét — a lét szirmait ahogy kényeskgdve összezárja. Áll hírrel a szívében s könyörtelen. A szár belső útjain árad lefelé a nehéz virágillat, a gyökeret megrázza az érettség súlyos előérzete. Magára húzza a föld melegét, (étfoszlányokkor oszolnak, szét sajgó agyában. A gondolat anyagát tapintja, a szövetben felismer isten-derengést. 'Édes játéka ez egy ideje, szétgondolni a jelent. S a törmelékekből a beláthatatlan, néma elv majd visszarendezi, ami múlhatatlan egy ilyen ember életében. “És milyen ember is? Arcában kő ürege ásít, jobb vállát kissé felhúzva jár.
