Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)

Tragédiák és komédiák

Sklenár arca vérbe borult. Je to svinstvo (ez disznóság), áttelepülök, kiáltott, s kirohant az irodából.

Ma már nem emlékszem arra, hogy tényleg áttelepült-e, avagy Gašpari- kék találtak más megoldást.

3. A párkányi állomásfőnök elvesztette tájékozódási képességét

Egy alkalommal kénytelen voltam a párkányi állomás vendégszobáját egy éjszakára igénybe venni. Az állomásra — annak idején — a magyar — csehszlovák lakosságcsere miatt elég nagy teher hárult. Volt alkalmam erről a szlovák állomásfőnökkel hosszan elbeszélgetni. De nem is ez a legnagyobb baj! Hát mi?, kérdeztem. Az a baj, hogy nem értem az egészet, nem értem, hogy mi folyik itt! Nem tudom, merre van Budapest, s merre Pozsony (természetesen Bratislavát mondott). Hogyhogy? Nézze: ha Budapest felől jönnek az áttelepülők, szlovákul üdvözlöm őket, szlovákul kérdezem, hogy miben segíthetünk nekik. De azok legtöbbször csak bámulnak, s mosolyognak. Ha Pozsony felől érkeznek be a szerelvények, azokkal általában tudok beszélni szlovákul. Hogy van ez? Én már nem tudom, hogy merre van kelet, s merre nyugat. És én csak keringek.

(A történelmi igazság kedvéért el kell mondanom, hogy az áttelepülő magyar családok ügyeik intézésére legtöbbször Csehországban kiszolgált katona fiaikat küldték!)

4. Gömöry János áttelepítése

Az eperjesi evangélikus líceum utolsó magyar igazgatója volt Gömöry János. A magyar líceumot az 1918-as cseh megszállás után szüntették meg, Gömöry Jánost 49 éves korában nyugdíjazták. A nyugdíjazás után Kassára költözött, s a magyar kulturális élet egyik vezéregyénisége lett: a Kazinczy Irodalmi Társaság elnöke. Itt élte át 1938-ban a felszabadulás mámoros napjait, s 1945-öt, amikor ebben a kurucz városban megalakult a második Csehszlovák Köztársaság első kormánya, mely a hírhedt Kassai Kormány- programban meghirdette, hogy az új Csehszlovák Köztársaság a régi területein belül nemzeti állammá válik, s több mint 4 millió embert, az őslakosság 30 %-át ki fogja űzni lakhelyéről.

Megkezdődött a magyar kisebbség példátlan üldözése. Állampolgárságuktól megfosztották őket, vagyonukat elkobozták, lakásaikból — ha arra szlovák nemzetiségű személynek szüksége volt — karhatalom segítségével kilakoltatták, a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat minden igény nélkül elbocsátották, a nyugdíjak folyósítását megszüntették.

Ezek az üldözési formák arra szolgáltak, hogy egyrészt a magyar nemzetiséget menekülésre, másrészt a magyar kormányt az egyoldalú átvételre kényszerítsék.