Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)

nyakába dobták a kötelet. A szlovákiai magyarok alkotják a bűnbakot, mely a nagyobb szlovák bűnöket hatálytalanítja.”

De elítélően nyilatkozott az ítéletről dr. Karel Koch, híres cseh professzor is 1947-ben kiadott Justitia című könyvében.

E könyvet Szalatnai Rezső ilyeténképpen kommentálta: „Nemrég Pozsonyban érdekes könyv jelent meg a pozsonyi egyetem ismert cseh professzorának, dr. Karol Kochnak Justitia című könyve. Koch egyetemi tanár egész Szlovákiában ismert ember nemcsak mint tudós, hanem nevezetesen azért, mert a második világháború alatt a szlovákiai ellenállási mozgalom bátor vezetője és az üldözések alatt is egyik irányítója volt. Koch feltűnést keltő könyve érdekfeszítő analízise a szlovák fasizmusnak és postfasizmusnak. A magyar olvasót bizonyára érdekelni fogja a könyvnek az a része, amely Tiso, Tuka és Mach után Esterházy Jánosnak, a szlovákiai volt magyar párt elnökének arcképét festi meg. A csehszlovák prominens egyéniség, az antifasiszta Karol Koch, így ír Esterházyról Justitisa című könyvének 60 —61. oldalán: ’’Esterházy Jánost halálra ítélték. Azért, mert „szétrombolta” a köztársaságot. De ki törte szét valóban? Az igazságszolgáltatás egy nap alatt halálra ítélte az elméletet és három hónapos tárgyalás után megbocsátott a gyakorlatnak. Avagy ezt a gyakorlatot nem előzte meg az elmélet? Esterházy nem állott személyesen a bíróság előtt. Nem tudta magát a hínárból saját copfjánál fogva kihúzni, mint egykor megtette Münchausen báró. Elmondok néhány esetet életéről. Akkor történt, amikor a szlovák nemzetgyűlés éppen belépett a nemzeti szocialista hangversenybe. A szlovákok megvették a belépőjegyet a zsidókérdésre. Szegény Heinenek igaza volt: „A zsidókat nem állították az emlősökkel egy színvonalra.” A nemzetgyűlésen szavaztak. S a pozsonyi Grenzbote akkor, 1942. május 19-én ezt írta: „Nur dér Herr Graf stimmte nicht mit!” Hány szaladgál szabadon, felmentve Szlovákiaszerte ezekből a képviselőkből ma már! És e mondat előtt egyikük sem pirul el. A Tatranské Hlasy című újság akkor egy hónappal később így örvendezett: „Ezzel járultunk mi hozzá az új Európához. Ez a mi szlovák hitvallásunk, hogy Hitler Adolf oldalán lépkedünk a végső következményekig.” Nos, ne csodálkozzatok, hogy Esterházy magyar volt. Sohase mondta magáról: Én szlovák vagyok! Egyedül ment az úton, egyedül, de egyenesen. És az ő útja nem vezetett Hitlerhez. Nem vezetett a fasiszta Magyarország felé sem. És Önök megismerik majd a plurális majesteticusról nagyon könnyen a következő újságsorok szerzőjét: -Mi, a szlovák nemzet, már akkor beírtuk magunkat az új világ győzedelmes könyvébe, amikor tüstént, a legelején a német nemzet mellé álltunk.* [Koch it Alexander Machot idézi.] És ha ez a szerző mindezért csupán 30 évet kapott, le a kalappal Esterházy előtt!”

Le vele azonkívül azért is, hogy nem futott el. A helyén maradt ezekkel a szavakkal: „Ezen a földön születtem — szívem és lelkem gyökérzete annyira e földön él, hogy itt maradok köztetek és veletek élem át a rossz napokat is.” Minden hibáját ezzel megbűnhődte.