Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)

SZABÓ KÁROLY

lása, s utána, amikor már csak a kevés védett zsidó maradt meg, a szlovák belügyi kormányzat gyúródeszkáján a szlovákiai magyarság volt a tészta.

Mindazt, amit az új Csehszlovákiában 1945 — 1948 között a Szlovák Nemzeti Tanács és szervei tettek a magyarság ellen, csírájában és módszerében már megtalálható Mach belügyminiszteri működésében.

Mach magyarellenes terrorjának csúcspontján mondotta Esterházy János a parlament ülésén: „Kibírtuk egykor a Bach-korszakot, kibírjuk a Mach-kor- szakot is!” (Parlament, 1940. V. 8.)

Ez a képviselő, az egyetleri magyar képviselő, Esterházy volt az, ki 1942 májusában, a hadiesemények kellős közepén mint a szlovák nemzetgyűlés egyetlenegy tagja, nemmel szavazott és tiltakozott a zsidóellenes szlovák törvény ellen! Mily gúnyosan írta a német Grenzbote és több szlovák lap, hogy „a gróf úr nem szavazott”... (Grenzbote; 72. évfolyam, Pressburg [Pozsony], 1942. máj. 19., 133. sz. „A gróf úr nem szavazott a többivel”)

A zsidók kitelepítéséről szóló törvény parlamenti szavazásával kapcsolatban írja a Gardista (szabad fordításban):

„A parlamentben feszültség uralkodott, mert az a hír terjedt el, hogy különböző, főleg külföldi körök közbeléptek, hogy a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslat ne emelkedjék törvényerőre. A törvényjavaslatról való szavazásnál a szavazókat figyelő újságírók arról győződtek meg, hogy egy kivételével valamennyi képviselő szavazott. Egyedül Esterházy képviselő volt az, ki a szavazástól tartózkodott. Ez a tény és a szavazás eredménye megadta a választ a nyugtalanságot keltő híresztelésekre. Ami Esterházyt illeti, az ő részéről egyáltalán nem valamiféle közbelépésről volt szó. Esterházy képviselő karba tette a kezét és olyan okból nem vett részt a szavazásban, amelynek nincs semmi köze sem a bel-, sem a külpolitikához. Egyébként a parlament folyosóján már előbb is beszéltek arról, hogy Esterházy képviselő nem fogja megszavazni a zsidók kitelepítését, de ennek a csendes kis demonstrációnak az okát inkább nevetgélve, mint komolyan emlegették. A szerkesztőségünket a szavazás után felkereső gárdisták meg egyenesen örültek, mert előre fogadtak, hogy Esterházy nem fogja megszavazni a zsidók kitelepítését.”

De még jobban kidomborodik a szlovákiai magyarságnak a fasizmus gyászos évei alatti magatartása, ha a szlovákiai magyar sajtó munkáját vizsgáljuk. Ez a sajtó főbb orgánumait, az Esti Újságot, a Magyar Hírlapot, részben a Magyar Néplapot tekintve töretlenül kitartott a demokrácia, az emberiesség, a keresztény és művelt Európa, s a magyarság igazi hagyományainak vonalán. A második világháború alatt a német megszállás területein kívül semleges és szövetséges országokban élő megfigyelők is, mint most kiderült, felemelő érzéssel olvasták és észlelték a szlovákiai magyar lapok harcát. Szlovákia legolvasottabb lapjai épp ezért voltak a magyar lapok, s a szlovák olvasók is épp ezért őket keresték, mert csak ezekről a hasábokról, a magyar írásművekből és hírekből tudták meg, milyen a helyzet, s kaptak támogatást, kitartó szuggesztiót emberséges