Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)
Tragédiák és komédiák felfogásukhoz. Amikor a magyar párt bénán, életjelek nélkül ténfergett, a magyar lapok jelentették a magyarság jelenlétét és megnyilatkozását. 1938 őszétől 1941 végéig két napilapja volt a szlovákiai magyarságnak. Mindkettő Pozsonyban jelent meg: az egyik az Új Hírek volt, az Egyesült Magyar Párt, később a Szlovákiai Magyar Párt hivatalos lapja, a másik a déli riportlapból átalakult, komoly publicisztikai napilappá izmosodott, minden politikai befolyástól függetlenedett Esti Újság. Az Új Hírek szerkesztőségébe Esterházy fölvette a szlovákiai magyar demokrácia legismertebb képviselőjét, azt a Győry Dezsőt, aki 1938 októberéig Prágában a Magyar Újság felelős szerkesztője volt. Győry sajnos 1940 szeptemberében elhagyta Szlovákiát, s Magyarországra költözött, vidékre húzódva, procul negotiis. Amíg Győry és Floch István, a főszerkesztő állottak a szerkesztőség élén, a lap, ha nem mert is németellenes hangot megütni, a magyar emberiesség vonaláról sohasem csúszott le. De Floch István hónapokon át tartó bebörtönzése és aztán gyors halála után a lap vezetői válságba kerültek, s akik utóbb szerkesztését elvállalták, még a Grenzboténél is lehetetlenebb nácilapot igyekeztek belőle faragni. A szlovákiai publikum épp azért fordult el a laptól, s állott teljesen az Esti Újság mellé, amely Somos Elemér szerkesztésében 1939 tavaszától kezdve egyre inkább kristályosító tengelye lett a demokratikus, humanisztikus magyar álláspontnak és náciellenesség- nek. Erre a szerepre, amelyet a lap ügyes újságírói módszerekkel végzett, fölfigyel Esterházy is. Amikor aztán 1941-ben másodszor is bebörtönözték az Esti Újságnak szinte az egész szerkesztőgárdáját, a lapot terjedelmében, mondanivalójában Metternich cenzúráját is meghaladó módon korlátozták, s végül 1941. november 6-án belügyminiszteri rendelettel — „demokratikus- defetista” írásmodorára hivatkozva — betiltották, hosszabb tárgyalások után Esterházy megszüntette az Új Híreket, s kijárván Budapesten, hogy a magyarországi szlovák párt napilapot kapjon, ő emiatt kapott engedélyt egy magyar napilap és egy hetilap kiadására: mindkettőt a volt Esti Újság szerkesztőire bízta. így indult meg a Magyar Hírlap, mint napilap és a Magyar Néplap, mint hetilap Pozsonyban 1941 karácsonyán. Mindkét orgánum 1944 végéig jelent meg, azaz csak a Magyar Néplap, mert a Magyar Hírlap Szálasiék uralomra jutása után nem óhajtván még negatívan sem szolgálni a nyilasokat, önként beszüntette megjelenését már 1944. november 1-én. Karol Šmidke, akit 1944. szeptember 7-én a Szlovák Nemzeti Tanács a partizánmozgalom főparancsnokának nevezett ki (Gustáv Husák: Svedectvo o slovenskom národnom povstaní, Pravda Kiadó. 1975. 374. oldal), 1944 júliusában még egy olyan memorandumot vitt magával Moszkvába, amelyben a magyarokról ez állt: „Azt mondhatni, hogy a magyarok, eltérően a németektől, rendesen viselkedtek Szlovákiában. Többségükben demokraták, és sok közöttük a baloldali tájékozódású.” (Nové slovo, Bratislava, 1969. augusztus 1.)
