Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - KELÉNYI BÉLA: TAU (interú)
KEJLENYI BÉLA TAU M. Csepécz Szilvia interjúja A tavalyi év őszének egyik érdekes kiállítása volt Budapesten Kelényi Béla TAU című installációja a józsefvárosi kiállítóteremben. A művész neve hazánkban sem ismeretlen, hiszen az elmúlt évek folyamán több alkalommal szerepelt Érsekújvárott, a stúdió érté fesztiváljain, ahol merőben új és félelmetesen éles megjelenítésben fogalmazta meg az önmegsemmisítés és megsemmisülés misztérium-gondolatát. Kelényi elmozdulásai, a grafikák, a fotók, a performance-ok, deperformance-ok, versek tulajdonképpen állomások. Folyamatos történés helyett különböző időkben összesűrűsödő ráhajlások a szakrális térre. Beavatási szertartások sorozata, ahol az átjutás megakadályozása, az átjáró eltorlaszolása nem transzcendens küzdelem, inkább ”az utolsó képpel való találkozás” előli kitérés képtelensége. Hamvas Béla szerint, "aki a hatalom birtokába jut, éppen az, akinek nem kell ”. Nos, Kelényi Béla lényegében a Megszólítás hiábavalóságának, a tér állandójának időnként előtűnő Utazója. TAU című kiállítása ürügyén Budapesten beszélgettünk. — Előző munkáidban zömmel a keleti kultúrák eszmevilágát használtad fel a megmutatkozásra. A tapasztalások, a térből való kitörlődés kísérletei, az egyidejűség megfogalmazhalósága most a keresztény kultúrkör fókuszában, a kereszt-motívumban összpontosul. A TAU tulajdonképpen két, csaknem egymásba érő kereszt, illetve kereszt-lenyomat. A metszéspont, vagy a kettéválás keresztje a harmadik; az üveglapra felvitt só az eltűnés lehetőségét sugallja. Ez a munkád mennyire megfogható? Hogyan fogalmazódik meg a találkozás valósága? • Amikor az ember megpróbálja megkeresni a saját gyökereit, akkor tulajdonképpen a kereszténység az, amire összpontosíthat. Miután én ebbe szó szerint ’’belekeresztelkedtem”, nagyon fontos, hogy körüljárjam, megközelítsem azt a helyet, amit a magam számára egyfajta teljességnek tartok. Azonkívül egyre inkább úgy érzem, hogy egy európai embernek a Kelettel is csak úgy lehet foglalkozni, ha a saját gyökereivel is pontosan tisztában van. — Vagyis itt most nem ráhangolódásról, hanem élesebb látásmódról van szó?
