Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - HIZSNYAN GÉZA: Komámasszony, hol a színház? (színikritika)
Komámasszony, hol a színház? hermetikusan zárt térben — ami lehet egy terem, pince, sziget, de akár egy ország is — kézről kézre jár, s az éppen hatalmat gyakorló mindig letétben fenyegeti a többieket. A "hatalomváltás” ráadásul nem valami törvényszerűségek vagy az "alattvalók” lázadása folytán, hanem véledenszerűen történik. Az "alattvalók” mindig ki kívánnak törni ebből a zárt térből, melynek közepén ott áll a remény szimbóluma, a kulcsra zárt ajtó; az éppen hatalmon lévő viszont furcsa módon egyszerre jól érzi magát és nem engedi a többieket a falon függő kulcs közelébe. A hatalom és az azt jelképező fegyver először Cuki, az alvilági vagány kezében van, ő tartja sakkban a többieket, hogy hatalmával (visszaélve elérje azt, ami az életben nem adatott meg neki. A Méltóságostól nemesi családfát "szerez”, Mártontól, a díszparaszttól ’’elveszi” kedvesét, Iluskát, Kiss, az értelmiségi pedig szellemi felsőbbrendűségét ismeri el az agyonlöve- téstől való félelmében. Csupán az "abszolút kispolgár” K. Müllertől nem kap semmit, neki ugyanis végtelen alkalmazkodóképességén, a mindenkori hatalmat kiszolgáló készségén kívül semmije sincs. Őt csupán megalázni és kínozni tudja azzal, hogy nem engedi ki a WC-re. A Méltóságos hatalomra jutva "felsőbbrendűségi hóbortját” kívánja érvényesíteni, Márton a városokat rombolná le és vetné be helyüket bütyökmaggal, Kiss, az értelmiségi pedig — a darab gyenge pontjakétnt, meglehetősen motiválatlanul — a tudás és értelem nevében gyilkolna, hirtelen támadt érthetetlen és szokatlan vérszomj- jal. A hatalomból ismét K. Müller marad ki, ő ijedten adja tovább a hozzá kerülő pisztolyt — ő csak kiszolgálásra született: Veszélyessége ettől persze nem kisebb — sőt. Az ő magatartása tesz lehetővé számos hatalomra jutást és uralkodást is! Görgey műve tehát tipikus közép-európai abszurd. Ezt a fogalmat természetesen nem regionális, hanem tartalmi jellemzők határozzák meg. A mi régiónkban született abszurd (pl. Mrozek, Havel művei) nem általános létkérdésekkel (a kommunikációképtelenség, a lét abszurditása stb.), hanem a lét társadalmi vetületeivel — a hatalom és kisember, az elnyomók és elnyomottak viszonya —, ezek abszurditásával foglalkozik, benne nem a figurák, hanem a helyzetek abszurditása az elsődleges. A fentiekből világos, hogy Görgey darabjának hatalomváltás idején bőven lenne aktualitása, ennek kibontásához azonban elengedhetetlenül szükséges a pontos rendezői értelmezés. Sajnos éppen ez hiányzik Horváth Lajos kassai munkájából. A rendezői aktualizálás itt nem alapos darabelemzést, a hatalmi mechanizmus (vagy a hatalomváltási mechanizmusok) feltárását jelenti, csupán egyetlen ötletet. A darab eredeti befejezése, mely szerint az ajtó magától nyílik ki és egy sztentori hang szólítja a szereplőket, már az 1987-es szegedi (Görgey Gábor rendezte) előadásban is megváltozott. Gali László egri rendezésében revelatív erővel hatott az ajtó mögött emelkedő fal, a zárt világból tehát nem volt (nincs) kiút. Horváth "nagy ötlete” szerint az ajtó egy ugyanolyan helyiségbe vezet, ahol ismét kezdődik elölről a játék. Ez a — nyilván a politikai helyzetre utalni kívánó — ötlet a vulgáris aktualizálás tipikus példája. Az előadást indító ’’háttérszöveg” itt valamiféle mai piacról származik, ezzel igyekezvén megteremteni a "korhű atmoszférát" Ezzel az
