Irodalmi Szemle, 1992

1992/2 - GRENDEL LAJOS: Egy valóságos világ alapításának nehézségei (novella)

Reggel Zümzüm fedezte föl, hogy be vagyunk zárva. Nem keltett pánikot, hanem megvárta, amíg a dézsákban kimossuk a csipát a szemünkből. Amikor a hétalvó Molnár is előkerült, csöndet kért, és a helyzet komolyságához illő ünnepélyességgel közölte velünk a rossz hírt. Bejelentését döbbent, de helyeslő csönd követte. Csak a lányok húzták összébb magukat a székükön. Zümzüm sietett megnyugtatni őket. Amíg együtt vagyunk, nem eshet bántódásunk, mondta. Mivel senki sem tett föl kérdést, Zümzüm leült az asztalfőre, tenyerébe fogta az állát, és azt mondta:

— Tévedéseink sokáig bennünket is megtévesztettek. Az éjszaka sokat töprengtem ezen a dolgon, és eszembe jutott az öregapám egyik mondása, így szól: ha az igazságra vagy kíváncsi, sose hagyatkozz az emlékezetedre.

Arra gondoltam, na elkezdődött. Álmaiban és gondolataiban senki sem fogalmaz pontosan és választékosán, még kevésbé szabatosan, így csak később tárult fel számomra ennek a szónak a teljes jelentése, de a meglódult eseményekbe már elkéstem volna vészfékeket beépíteni. Ott, a menedékházban, mindez csupán egy múló, rossz sejtés volt. A drámai összecsapások elmaradtak ugyan, de csupán azért, mert seni sem készült fel még rájuk, mindenki erőt gyűjtött még, ahogy egy háborúhoz is előbb föl kell fegyverezni a hadsereget. Abban a világban, ami a múlté lett azóta, semmi sem történt véletlenül, de nem történt látványosan sem. Mindnyájan őrültek voltunk egy kicsit, őrülten megfontolatlanok és felkészületlenek, ám őrültségünknek láthatatlanok maradtak az attribútumai. Ennélfogva én is gyakran engedtem a látszatok csábításának. Magam is a látszatok világában mozogtam, s megbíztatóan abszurdnak, mindamellet agyafúrtan célelvűnek véltem ismerni e látszatvilág törvényeit. Önhittségemben nem láttam elég tisztán, hogy én is e látszatvilág romlott virága vagyok, s gyökereimmel görcsösen kapaszkodom látszatvilágom talajába.

Amint az előrelátható volt, a Zümzüm bejelentését követő megdöbbenés és helyeslés lelkűnkben átadta lassan helyét a lázadásnak. Ennek ellenére csupán Puncus vállalta a nyílt szembeszegülést. A nyílt szembeszegülés pedig mindig azt is jelenti, hogy elvesztettük uralmunkat az idegeink fölött.

GRENDEL LAJOS

Egy valóságos világ alapításának nehézségei