Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - MILAN KUNDERA: Lítost (elbeszélés)
MU" AN KÜNDERA LítOSt Kicsoda Kristýna? Kristýna harminc-egynéhány éves, van egy gyereke, egy hentese, akivel boldog házasságban él, meg egy nagyon alkalmi viszonya a helyi autószerelővel, aki hosszú időközökben szeretkezik vele, elég kényelmetlen körülmények között, a műhelyben munkaidő után. A kisváros kevés lehetőséget nyújt a házasságon kívüli kapcsolatoknak, vagy másképp szólva, túl sok leleményességet és bátorságot igényel, és ezek olyan tulajdonságok, amelyeknek Kristýna asszony nincs bőviben. Annál nagyobb zűrzavart keltett a fejében a diákkal való megismerkedése. A fiú szünidőre jött haza a városkába az anyjához, két alkalommal rápillantott a pult mögött álló hentesnére az üzletben, a harmadik alkalommal megszólította a strandon, és viselkedése olyan kedvesen félénk volt, hogy a henteshez és az autószerelőhöz szokott fiatalasszony nem tudott neki ellenállni. Esküvője óta (ennek már jó tíz éve) idegen férfit csak a biztonságosan bezárt műhelyben mert megérinteni szétszerelt autók és ócska gumiabroncsok között, és most egyszerre csak odáig merészkedett, hogy randevúkra járt a szabad ég alatt, kitéve magát annak a veszélynek, hogy kíváncsi szemek látókörébe kerül. Igaz, sétáik színnhelyéül nagyon félreeső helyeket választottak, ahol csekély valószínűsége volt annak, hogy nemkívánatos járókelőkkel találkoznak, de Kristýna asszonynak így is dobogott a szíve, és egész lényét izgató félelem töltötte el. Ám minél nagyobb bátorságról tett tanúságot szemtől szemben a veszedelemmel, annál tartózkodóbb volt a diák iránti viselkedése. Együttlétük nem nyújtott nagy élvezetet a fiúnak. Csak rövid ölelkezésekig és gyöngéd csókokig jutott el, Kristýna gyakran kiszabadította magát a karjai közül, és görcsösen összeszorította a combjait, ha a diák a testét simogatta. Nem azért, mintha nem vágyott volna a diákra. De a gyöngéd félénkségébe szeretett bele, és azt meg akarta őrizni magának. Kristýna asszonnyal eddig sohase fordult elő, hogy egy férfi az életről bölcselkedjen vele, és költők meg filozófusok nevét emlegesse. A szegény diák ugyanis semmi egyébről nem tudott beszélni; donjuani ékesszólásának repertoárja nagyon egyoldalú volt, nem tudta a különböző nők társadalmi helyzetéhez igazítani. De végső soron nem is gondolt rá, hogy emiatt szemrehányásokkal illesse magát, mert a filozófusok műveiből vett idézetek sokkal jobban hatottak az egyszerű hentesnére, mint egyetemi kolléganőire. Viszont elkerülte figyelmét, hogy a hatásos filozófiai idézetek elbűvölik ugyan partnernője lelkét, de torlaszt emelnek az asszony teste és az ő teste közé.
