Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Radnóti Naplója

N. TÓTH ANIKÓ

Vizsgálódásunkat kezdjük a formai-nyelvezeti „köntösnél”: változatos és gazdag a kelléktára, hiszen a napló mindenféle megnyilatkozást elbír (a hányavetin egymásra dobált szavaktól az esztétikai igénnyel megírt szövegekig); vannak tényszerű, hétköznapi bejegyzései (általában olvasmányaira, kapcsolataira vonatkozóak), melyekhez időnként egyéni véleményét is hozzátoldja (érzelmeit, indulatait, gyakran egy-egy kifejező szóval, írásjellel); olvashatunk tudományos jellegű irodalomelméleti, poétikai fejtegetéseket (versírói gyakorlatával, fordításaival, klasszikus és kortárs alkotókkal kapcsolatban). De a komoly poéta játékosságra való hajlama, játékra való fogékonysága is megmutatkozik: visszatérő motívum a névgyűjtemény emlegetése, mely valószínűleg csak a Naplčhan létezik, külön nincs nyoma, Radnóti és barátai kedves játéka volt a névrejtés:,,Ott áll egy pulóveres, egy báza van neki; Bözsi is a szegbe ült; Szomorú nyaralás” és egyéb bohócságok, alkalmi versikék ajándék könyvek ajánlásaként, születésnapok, évfordulók „megénekléseként” vagy egy-egy szóalak humoros variálásaként, de a metrum, a verszene mesterét is „tetten érjük” lépten-nyomon, amint egy-egy mondatban, szókapcsolatban vagy akár névben is antik versmértéket fedez fel (szörnyetegek közt, Schöpflin Adorján).

S hogy költő a naplóíró, bizonyítják lírai jegyzetei, hangulatai, melyek a halk zenéjű, apró rezdüléseket érzékeltető, fátyolos vagy lebegő „radnótis” tájversekre emlékeztetnek, hogy csak a legszebbeket idézzük: A társasgépkocsi két oldalán ringatózik az édes fr. táj, áradó és müveit, fegyelmezetten buja, szinte magához karolja az alacsony eget. A sárgászöld fölött pipacsok lebegnek." (1939. júl. 23.) „Lágy esti vizek úsznak el az ablak alatt." (1939. júl. 30.) „Köd fürdik a tóban, szuszogva hempereg." (1940. szept. 19.) „Az ég egyik felén kivirágzik a telihold, a másikon lehervad a nap." (1940. okt. 14.) „Csodálatos éjszaka, a csillagok a hajamra ülnek.” (1942. aug. 3.) És egy meghatóan szép üzenet: „ Valahogy könnyebb ma a vasvilla is, a tegnapi levél beszélget bennem Édes Édes. Úgy lecsillapított tegnap este, úgy elsimogatott...”(1942. nov. 2.)

A másik véglet: kemény, érdes, expresszionisztikus szavakkal rossz közérzetét, a fenyegetettséget fejezi ki: „ Az úton borzalmas, bokán felül érő sár, húzza a bakancsot, cuppog, fortyan, köt” (1940. okt. 5.) Vagy: „Tegnap este 8-10. őrségen. Mikor 10-kor bemegyek a nagy hálóterembe, 120 ember alszik a földön zsákokon, hortyog, horkol, szuszog, szusszan, szotyog, szottyan, motyog, mottyan álmában, fú, szellent és pöfög. Rémületes. ” (1940. szept. 25.) És a munkatáborok drámája rövid, szaggatott mondatokban: „Tegnap este értünk Hatvanba. Éjszaka a vagonban. Hírek: répaszedés, munka a cukorgyárban. Koszosak vagyunk és letörtek. Tegnap merőkanálnyi leves a vacsora. Éhezés, dührohamok. A leszerelés... elúszott.”(1942. okt. 15.)

Néhány alkalommal levélszöveget is találunk a Naplóban, s most szálljunk a felszíni-nyelvi rétegek, játékok alá, hiszen ezekben a levelekben hitvallását fogalmazza meg: jelentős a Sík Sándornak szóló levéltöredék 1942. január 26-ról keltezev, melyben mély katolicizmusáról vall, de különösen fontos a Komlós Aladárnak, címzett levél szövege: „Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, zsidó felekezetü vagyok ma is... de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem