Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - PERÚJÍTÁS - GRENDEL LAJOS: Megkésett reflexiók I.

Ebben a rovatunkbann elfelejtett vagy elhallgatott irodalmi értékeinkre kívánjuk a figyelmet ráirányítani.

(Szerk.)

GRENDEL LAJOS

Megkésett reflexiók I.

(Tóth László: Istentelen színjáték)

Az Istentelen színjáték a szlovákiai magyar irodalom egyik legmostohább sorsú könyve. Többéves késéssel jelent meg 1983-ban, rengeteg hercehurca után, némileg megcsonkítva. Kézirat alakjában még az állambiztonság irodáit is megjárta. Annak idején e rossz múltú hivatal egyik tisztje meg is üzente Tóth Lászlónak, hogy ne írjon ilyen verseket. A kötet megjelenése idején, Varga Imre távozása és Koncsol László kirekesztése után Tóth László lett a szlovákiai magyar irodalom fejvadászainak az egyik céltáblája. Az Istentelen színjáték kézirata ott körözött a Madách Kiadó irodáiban, shosszú hónapokon át a szerkesztőség és a kiadó igazgatója közötti ádáz küzdelem egyik áldozata volt. Az igazgató addig lektoráltatta újra meg újra a kéziratot, amíg hatodszorra vagy hetedszerre akadt valaki (egyébként nem volt tagja a kiadó lektori testületének), aki hajlandó volt elutasító lektori véleményt írni róla. A szerkesztőség további hajthatatlanságán és egységes fellépésén múlt csupán, hogy a kéziratból végül mégis könyv lett. Ennyit az Istentelen színjáték megjelenésének előzményeiről.

Tíz évvel az események után, most újra kézbe vettem a könyvet. Annak idején nagy élményem volt, s ez az élményem a mostani újraolvasás után sem fakult meg. Ma is az a véleményem, hogy az Istentelen színjáték a szlovákiai magyar irodalom fejlődésének egyik fontos állomása s költészetünk maradandó értéke. Benne egy tehetséges s már akkor jónevű költő érkezett addigi pályája csúcsára. Paradox módon úgy, hogy kötetére inkább az útkeresés, mint az összefoglalás igénye a jellemző. Útkeresése azonban

PERÚJÍTÁS