Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - DOKUMENTUM - Komlós Aladár szlovákiai pályakezdése és későbbi irodalmi kapcsolatai Gál István emlékére

Komlós Aladár szlovákiai pályakezdése és későbbi irodalmi kapcsolatai

intenzív kapcsolatot tartott velünk: a Nyugat folyóiratban számos itteni könyvről recenziót írt, s nem csökkenő dilettantizmusunkat élesen ostorozta. 1926-ban Magyar költészet Szlovertszkón című kritikájában így írt „ma, mikor olyan rosszul megy a magyarság sorsa, nem szabad kedvezőtlen bírálatot mondani az utódállamok íróiról. Elvész a magyarság, ha tüstént nem veszed ennek meg annak az isten/iának az Összegyűjtött Költői Műveit. Mint ahogy Kazinczy idejében isten fi, úgy most hazafi lett mindenki, aki tudta a magyar helyesírást. Nincs máig sem könnyebb dolog, mint Szlovenszkón magyar íróvá avanzsálni.” (Nyugat, 1926. II., 390-99. 1.)

1937-38-ban a hűségesen kapcsolatokat tartó Komlós az egzisztenciáját megrendítő kellemetlen helyzetbe jutott. Erről a szomorú esetről Arató Endre történész Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918-1975 című könyvében részletesen beszámol (267-271. 1.), s a Bodor Aladárról készített írásában Komlós is visszaemlékezik rá. 1937 őszén Prágában és Pozsonyban előadásokat tartott, s az utóbbi helyen a Magyar Napban interjút készítettek vele. Ebben többek közt így nyilatkozott: „A Budapestről érkező íróember számára az itteni atmoszféra a legüdítőbb: a demokrácia atmoszférája. Míg Magyarországot még mindig az úgynevezett történelmi osztályok kormányozzák, Csehszlovákia valóban népi és polgári országnak látszik, ahol az érintkezés a nép egyes rétegei között sokkal intenzívebb, ahol nincsenek oly éles határfalak az egyes osztályok között. Hogy ez a demokratikus atmosszféra milyen nagy nevelő hatást fejthet ki, azt leginkább az itt felnövő magyar fiatalokon látni, akik között egészen más szellem uralkodik, mint a budapesti egyetemek fiataljaiban.”

Ez a nyilatkozat erősen emlékeztetett Móricz Zsigmondnak a sarlós ifjúságról tett 1931-es kijelentéseire, s Móriczhoz hasonlóan Komlós ellen is nagy hajsza indult a szélsőjobboldali sajtóban, melynek szomorú eredménye a tanári állásából való felfüggesztés lett. És itt lépett fel ismét a „rettenthetetlen” Bodor. „Őt akkoriban egy losonci kulturális egyesület előadásra kéri fel — írja Komlós —, 5 csak azzal a feltétellel fogadja el a felkérést, ha vele együtt meghívják előadás tartására egykori kedves diákját — engem is. Mikor pedig a fegyelmi bizottság meghallgatásom és vizsgálat nélkül egyhangúan állásvesztésre ítél, Bodor levelet intéz a hírhedt véreb Kulcsár Istvánhoz, a zsidótlanítás rettegett végrehajtójához, s ebben többek közt azt írja, hogy a kormány szerint is a szociális törvényekben fejlettebb életű és érzékű felvidéki magyarok szintjére kell emelnünk a csonkamagyarországiak életét és törvényhozását is.”„ Csak aki átélte ezt az időt, az tudja megbecsülni, milyen erkölcsi bátorságról tanúskodik a levél” — fejezi be az emlékezését Komlós.

Az egész esethez megjegyzem még azt, hogy az 1962-65-ös magyar irodalmi lexikonokban kétéves felfüggesztés említődik. Komlós arról nem írt, de Bodornak bizonyára a felfüggesztés feloldásában is szerepe volt.

A „magyarországi” Komlós szlovákiai kapcsolatának viszonylatában még azt említem meg, hogy a mi részünkről a leghívebb kapcsolatbefogadó és