Irodalmi Szemle, 1992

1992/2 - KÖBÖLKÚTI JÓZSEF: Örvendetes ördögi, Peru-szimpátia 2. (tanulmány)

Örvendetes ördögi Peru-szimpátia 2.

riadva vissza a vérontástól sem. A Négy óra a Catedralban cselekménye Odría tábornok parancsuralmi rendszerét merevíti ki átlagemberek környezetében a mindennapok látószögén keresztül.

A regény története módfelett bonyolult. Leginkább talán két fő cselekményszálat bogozhatunk ki a történések labirintusából: a felső tízezer élete Odría diktatúrája idején (korrupciós botrányok, orgiák, sztrájkok elfojtása) és a Crónicabeli szerkesztőgárda (külső munkatársak, szimpatizánsok, sofőrök és munkavállalók) bonyolult feladatai.

A társadalmi-politikai harc jelképes szerepet kap a hétköznapiság elfojtott mélységeinek megismerésében. A mű bizonyos fejezetei mintha Gorkij Az anya című munkájának témaköreivel érintkeznének. Washington, Solorzano, Jacobo, Aida, Héctor, Martinez és Madár Gorkij késői hősei: titokban Marx, Engels és Lenin tanításait szívják magukba. Illegális összejöveteleken vesznek részt, betiltott sajtótermékekkel (könyvek, újságok) művelik magukat, és az öreg limai antikváriusnál vásárolnak orosz irodalommal foglalkozó folyóiratokat.

Az egyetemek itt a haladás bástyái, miként a regény ki is mondja: ”A San Marcoson mindenki haladó.” Ez a kijelentés talán egy eljövendő jobb korba vetett hit megnyilvánulása: a demokrácia lehetségességének körvonalazódása. A progresszivitás fellegvára azonban elesik: Odría tábornok katonái elfoglalják a "gyűlölt” San Marcos egyetemet, temérdek egyetemistát letartóztatnak, köztük Martinezt is, mire társai a titkos összejövetelekkel kapcsolatban tervmódosításra kényszerülnek. A villamossztrájkot a katonaság elfojtja, s ezenközben az intézmények is (Mérnökkar, Tanárképző, Mezőgazdászkar, a cuzcói és az arequipai egyetemek) fokozatosan elállnak a sztrájk szolidaristáitól.

A Négy óra a Catedrálban központi figurája Santiago: körülötte lélegzenek, dolgoznak, lebzselnek, szeretnek az emberek, hosszan mesélve vagy meséltetve élettörténetüket, bár némelyikük mintegy a tömeg részeként mindössze pillanatokra jelenik meg. A felső tízezer is a Santiago körül kibontakozó jelenetekben kap polgárjogot erőfitogtatásával, bánataival, titkaival, meg háremeivel. Ezek az emberek egytől egyik boldogtalanok, félelem gyötri őket, rettegnek, s álmaik is véresek, merthogy aki gyilkol vagy sztrájkokat fojt vérbe, annak számolnia kell a megtorlással.

Llosa regényeiben a katonák sohasem rokonszenvesek, mert mindig a feltétlen terror, a hatalom és erő megtestesítői, bár nem foglal állást negatívan velük szemben, mégis félelmet keltők, s elsősorban szónoklataik meg ígéreteik fitogtatása jellemzi őket. Ahol megjelennek, ott meglapul az igaz ember, ott halálos csönd lesz és riadalom. Mert a hatalom mindig ellenszenves, még ha a szabadság leple alatt is érkezik.

Az illegális újság szerkesztőségéből Santiagóékat felkeresi az álnéven bemutatkozó Llaque elvtárs, aki Jacobóval, Aidával és Zavalitával dióhéjban ismerteti a perui kommunista párt történetét, Máriatequi, a forradalmár gondolkodó Peru és Latin-Amerika társadalmi viszonyait marxista szem