Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - MINT AKI FARAGOTT ÜVEGRE TÖRIK
MINT AKI FARAGOTT ÜVEGRE TÖRIK Búcsú A fésületlen fák kérdőjelekké görbülnek az út két szélén. (Hangjuk már nem emlékeztet élők suttogó miértjeire.) Te is gyökereik alá ástad és leveleikbe ágyaztad hulló titkaid. Lángoló igazi rügyeket ágaim végén követelőzve nem találhatsz. Nem hajamban végződik a fák büszke koronája. BOLEMANT LÁSZLÓ PAJZS ha lejjebb apadnak az idegeket fájdalmasan feszítő elme kútjai és nem éri el tükrük szentségét egyetlen feléjük hajló kutyanyelv sem szeretetemet háromszáz eltévedt arcba lehelem szabadságomat az eszméletlenségig helyet önmagamnak
/
