Irodalmi Szemle, 1992
1992/11 - LIBRESSZÓ
L1BRESSZÓ összefoglaló válogatással Magyarországon csak most jelenik meg először. (A párizsi Magyar Műhely ebben is megelőzte Budapestet, Ke- menes Géfin László egy füzetnyi Pound-verset már 1975-ben lefordított és kiadott.) A Ferenczi Győző összeállításában (és többek között fordításában) 1991-ben az Európa Kiadó által kiadott magyar Pound-kötet a költő fejlődésének minden jelentős korszakát, határállomását dokumentálja. Az első ciklus a költő kisebb lélegzetű verseit köti csokorba, még az imagista mozgalom fénykorából. A rendszerint egyetlen kép köré igazi, tömény lírát kikristályosító Pound itt példátlan költői leleményről tesz tanúbizonyságot: különböző kultúrkörök jellemzőit, értékeit olvasztja egybe, szabadon mozogva térben és időben. A fordítóknak és a válogatónak hála, irányadó versek kerültek a nyitó tételbe. A Hugh Seltvyn Mauberley főcímet viselő összeállítás a háború utáni művészet esélyeit latolgatja, különös tekintettel a költészetre. A vitathatatlanul kitűnő kiállítású könyv harmadik fejezete a legizgalmasabb; ez az imagizmuson már túllépő Pound világhírű Cantókját tárja az igényes olvasó elé. A maga korában szintén csodabogárnak számító Pindaroszhoz, Mallarméhoz vagy Joyce-hoz hasonlóan Ezra Pound is korszakalkotó munkát tett le az asztalra, még ha oly gyakran támadnak is kétségeink ezzel a fajta „allegorikus” művészettel szemben. Pound az egész emberiség történetére, kultúrhagyományaira épít. Régi és jövendőbeli civilizációk képét vázolja fel, mintegy kiegészítve így a jelent. Határokat, korlátokat rombol szét, óriási teret engedve az olvasó asszociációs készségének. A többnyelvűség, plusz többszólamú- ság útlevél az összes létező és elképzelt dimenzióba. A száztizenhét énekes kompozíciót szerkezetileg Dante Isteni színjátékához szokás hasonlítani. Én viszont erős tartalmi összefüggéseket is felfedezni vélek a két műben: Pound Danteként megjárja a Poklot; átérzi a tisztítótűzben szenvedők jajgatását és megnyílik előtte a túlvilág testi-lelki harmóniát kínáló kapuja is. Csakhogy míg Dante mindezt külön énekekben, fejezetekben jegyzi le, Pound mindhárom létélményt közös dimenzióba sűríti. Dr. Kiss László: Századunk magyar szellemi életének egyik legsokoldalúbb alkotója, a regényíróként, drámaszerzőként vagy roppant ismeretanyagról tanúskodó esszék alkotójaként egyaránt ismert Németh László, az ötvenes években sokáig hallgatásra volt ítélve. Pontosabban: látástól vakulásig fordíthatott. „A legváltozatosabb kérdésekkel megpezsgetett elme" azonban nem érhette be ennyivel. A robotmunkából, a fordítás „gályapadjából laboratóriumot" csinált, s a laboratóriumi munka eredményeként olyan remek írások születtek, mint A magyar nyelv ereje és gyengéi vagy a Prózaford ttás ról. E Németh László-i minta jutott eszembe, amikor egy ültömben végigolvastam a Madách Kiadó 1992 kora őszén piacra dobott könyvét a Diósförgepatony.. Szerzőjének, porosabban a könyv „mindenesének” — a dokumentumok gyűjtjének,
