Irodalmi Szemle, 1992

1992/11 - TURCZEL LAJOS: Az érsekujvári reálgimnázium mint irodalmi és tudományos életünk műhelye 1918 és 1938 között

Az érsekujvári reálgimnázium

bombázásakor való elpusztulása. Ez a szörnyű csapás bizonyára erősen megtörte őt. Én mindig úgy gondolok rá, mint városa kultúrájának áldozatos alakítójára, igazi közösségi emberre.

A kiváló tornatanár, Czárán Dániel, közel fél évszázadon át tanított az érsekújvári intézetben, és sok jó tornászt, sportolót nevelt fel. Országos viszonylatban az tette őt ismertté, tiszteltté, hogy 1907-ben egyik fő kezdeményezője és alapítója volt az Érsekújvári Sport Egyesületnek, az ÉSE-nek, amely a mai Szlovákia területén az úttörő sportklubok közé tartozott. Czárán mint tornatanár nemcsak helyi viszonylatban rendezett nyilvános tornabemutatókat, hanem országos magyar középiskolás sport- versenyek szervezésében is részt vett. Az egyik ilyen rendezvénye, az atlétikai és röplabdaviadal 1938. június 19-én Érsekújvárban, az ÉSE pályáján zajlott le, és nyolc magyar középiskolának: a pozsonyi, komáromi, érsekújvári, ipolysági, losonci és kassai gimnáziumoknak, valamint a pozsonyi kereskedelminek és tanítóképzőnek a versenyzői vettek részt rajta. A rendezvény védnökségét a sportoló múltjáról is neves helybéli polgármester, Holota János vállalta és ez alkalommal egy a nevét viselő serleget is létsített. A versenyen jelen volt a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség elnöke,Bárczy Oszkár és a Csehszlovákiai Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára, Moravek István.

S ha már Czárán Dani bácsi kapcsán az újvári sport és az ÉSE is szóba került, fölhívom a figyelmet arra, hogy ez évben az ÉSE alapításának 85. évfordulója van. Ez az évforduló egy önálló sportelőadást is megérdemelne, s erre én az év végéig hajlandó és alkalmas is vagyok, mert a múlt évben és az idén Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918 és 1938 között címmel olyan munkát írtam, amelyből nemsokára könyv is lesz. Benne természetesen az újvári sport megtestesítőjével: az ÉSE-vel is bőven foglalkozom.

Az érsekújvári reálgimnázium padjaiban című nagy terjedelmű írásomban, melyet először Érsekújvárban előadásként tartottam meg, több tanárunk (Gánóczy, Szeglethy, Klačánsky, Rédei, Dobossyné Szporni Anikó stb.) portréját is felvázoltam. Mivel ezek a portrék az egész előadással együtt a Tanulmányok és emlékezések című könyvemben is közlésre kerültek, mostani előadásomba nem építettem be őket, de egy rokonszenves tanárról még szeretnék itt szót ejteni.

Schleicher Lászlóról van szó, aki az én újvári tanulmányaim idején, 1933 és 1938 között a mi osztályunkban nem tanított, de az önképzőköri gyűlésekre eljárva ismert és sokszor szóba is elegyedett velem. O a tanításon kívül is sok időt, energiát áldozott az ifjúságra: színvonalas énekkarokat szervezett és vezetett, és Mécs László Rohanás a tavaszban című költeményét szavalókórusként tanította be. Az ilyen plusztevékenységét az 1938 és 1944 közti pozsonyi tanárkodása idején még fokozta. Az összes pozsonyi magyar iskolára kiterjedő Éneklő Ifjúság mozgalmat szervezett, s kitűnő csoportjaival nemcsak nyilvános kulturális rendezvényeken lépett fel, hanem a pozsonyi rádió magyar adásaiban is. A rá való emlékezést azért is szükségesnek tartom, mert a nyolcvan évét meghaladva ma is értékes közösségi munkát végez Pozsonyban: az évek óta sikeresen