Irodalmi Szemle, 1992
1992/11 - TURCZEL LAJOS: Az érsekujvári reálgimnázium mint irodalmi és tudományos életünk műhelye 1918 és 1938 között
TURCZEL LAJOS működő Liszt Ferenc Klubnak alapítója és vezetője. Sok ilyen pedagógusra lenne szüksége ma is a magyar iskoláknak! 1918 és 1938 között iskolánk hírnevét nemcsak az eddig kiemelt országosan ismert tanárok növelték hanem akkori olyan diákok, akik később az irodalmi és tudományos életben jó nevet szereztek. Közülük most itt, előadásom zárórészében Berecz Kálmánt, Dobossy Lászlót és Jócsik Lajost mutatom be. Mindhármuk közös vonása, hogy középiskolásként lelkes cserkészek, egyetemistaként pedig a sarlós mozgalom alapító tagjai voltak. A tardoskeddi születésű Berecz Kálmánt a harmincas évek második felében az akkori újvári felsős gimnazisták közül sokan jól ismerhették: városi tisztviselő volt s amellett a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SzMKE) helyi szervezetének a vezetője. Az utóbbi minőségében éveken keresztül szabadegyetemszerű és nívójú előadássorozatokat szervezett, melyekbe néhány tanárunk: Krammer, Noszkay, Szeglethy, Rédei, Thain és Dobossyné Szporni Anikó is bekapcsolódott. Berecz már egyetemista korában publikált és főleg a kisebbségjogi helyzettel foglalkozott. 1937-38-ban aztán néhány írása országszerte nagy hatást váltott ki- Főleg arról a tanulmányáról mondható el ez, amely Megvalósítható-e a svájci példa? címmel az Új Szellem nevű kultúrpolitikai lapban jelent meg. Ezt nívós lapot én hetedikesként-nyolcadikosként néhány osztálytársammal összefogva előfizettem, s most is birtokomban van a Berecz írását tartalmazó 1938. évi 3. szám, valamint az a levelezőlap is, melyen Szvatkó Pál főszerkesztő örömmel nyugtázta az újvári diákelőfizetők jelentkezését. Berecznek ez a tanulmánya azért érdekes, mert most nálunk, Szlovákia közelgő önállósulása előtt a kisebbségi kérdés megoldásáról heves viták folynak, javaslatok születnek, de mint tudjuk: a szlovák alkotmánytörvény parlamenti tárgyalásánál a szlovák többség kíméletlenül majorizálta, azaz leszavazta a magyar képviselők összes javaslatát. Berecz szóban forgó tanulmányában van egy rendkívül tömör helyzetmegállapítás, mely így hangzik: „Centralizált közigazgatás, egynyelvűség, az önkormányzati jogok korlátozása, társadalmi-, gazdasági és kulturális nívósüllyedés a kisebbségeknél, a nemzeti állam elve a többségnél". Ez az 1938-as helyzetmegállapítás kísértetiesen megfelel a jelenlegi helyzetnek és a többségi pártkoalíció jövőelképzelésének: a parlamenti szlovák többség a nemzeti állam elvét már érvényesítette, amikor az alkotmánytörvényt „a szlovák nemzet alkotmányaként” szentesítette; az egynyelvűséget a hírhedt nyelvtörvénnyel már az előző parlamentben törvénnyé emelték, s a mostani parlamenti többség a Matica slovenskával összefogva újabb szigorításokra és az európai századvég egyik legcinikusabb jogintézkedésére készül: a hatalmas mértékben növekvő szlovák nyelvhasználatot védeni akarja a mindinkább összezsugorodó magyar nyelvhasználattal szemben. A jogász Berecz Kálmánt a bécsi döntés utáni helyzetben nem jellemezte ilyen demokráciát megcsúfoló magatartás: az Érsekújvár és Vidékében 1939 július
