Irodalmi Szemle, 1992

1992/11 - SZIMPÓZIUM - Avantgárd, posztmodern, transzavantgárd

Avantgárd, posztmodern, transzavantgárd

Magyar Műhelynek ő lehetne a legjobb propagálója, hisz nincs még egy olyan avantgárd magyar szerző, akinek ilyen tömegsikere van.

Tőzsér Árpád: Aki ráadásul egyszerre posztmodern és avantgárd. (Cselényihez:) Éppen a te kompozícióidban látok valami hasonlót: elfogadom, hogy avantgárd magatartással alkotsz, de lépten-nyomon posztmodern eszközökkel is élsz. Nagyjából ezt látom Esterházynál is.

Kálnássy Tibor: A modernizmus és posztmodernizmus azért nehezen fér meg az egyetlen alkotásban. Míg a modernizmus nagyon komolyan vette a művészetet és önmagát, addig a posztmodernizmusban van egyfajta játékszerűség, ötletgazdagság, tördel és új összefüggéseket keres, nem kíván komoly társadalmi mondanivalót közölni.

Tőzsér Árpád: Kassákról mondták annak idején, hogy az avantgárdot fogcsikorgatva műveli. Szerintem az avantgárdot sem lehet fogcsikorgatva művelni. Abban is van játékosság.

Bujdosó Álpár: Az avantgárdnak is vannak színei, Kassáknál ez talán köép-európai szín. A nyugat-európai valóban játszik, a közép-európai viszont csak fogcsikorgatva tud játszani a nyelvvel. A közép-európaiság mindnyájunkban ott fészkel, mindnyájan kicsit csikorgatjuk fogunkat játék közben, még Párizsban is.

Kálnássy Tibor: Van egy tanulmány, Lotmannak egy írása, amelyben

— Eco egyik kitételére reagálva — kifejti, hogy míg a nyugat-európai művészeket mindig is a relativizmus jellemezte, s a szavakat például nem vették igazán komolyan, addig a kelet-európai kultúrákban, például az oroszban, a szónak mindig nagy jelentősége volt. Felhoz erre egy példát is, hogy mennyire összefügg nálunk a szó az élettel. Rilejevet említi, akit életében költőként nem sokra tartottak. De mikor elítélték és kivégezték érdekes módon ez a tett azonnal híressé tette. Fölfedezték benne a kitűnő művészt. Ez az összefüggés szó és tett között a nyugati művészetben nincs meg. Nálunk mindent, amit a költő, író leír, komolyan vesznek. És ilyen szempontból már például a cseh kultúra is más, mint az orosz, a szlovák vagy a magyar.

Bujdosó Alpár: Igen, de ezt tulajdonképpen a művészeti ágak közti fontossági rend magyarázza. A nyugati kultúrákban nem az irodalom, nem a verbális kultúra a vezető művészeti ág, hanem a festészet, a zene. Viszont Közép-Európában mindig is az irodalom volt a domináns, a szónak mindig nagy súlya volt. Annak idején, az ötvenes években, ha valaki a Szabad Népet olvasta Magyarországon, a sorok között sok érdemlegesre bukkanhatott. Mai szemmel olvasva már nincs benne semmi. A szó domináló szerep még akkor is működött.