Irodalmi Szemle, 1992

1992/11 - SZIMPÓZIUM - Avantgárd, posztmodern, transzavantgárd

SZIMPÓZIUM

van szó, mintsem policentrikus gondolkodásról, a szintézis pedig valahol épp a policentrikussággal függ össze.

Juhász R. József: Szerintem az avantgárd addig nem fulladhat ki, amíg körülöttünk van felfedezni való, amíg minden utat járhatóvá nem teszünk, és amíg minden határt meg nem mutatunk. Az emberi gondolkodás végtelenül összetett, ennek ellenére lehet, hogy kiszámítható, esetleg matematikailag is fölírható, hogy mennyi a még felfedezhető irodalmi utak és variációk száma. De akkor is: épp a határkeresést tekintem avantgárd magatartásmódnak. Amíg nem járunk körbe-körbe, addig az avntgárd létezik, addig elfogadható, addig nem meghaladott. S meggyőződésem, hogy még nagyon sokáig nem lesz az, hogy még nagyon sokáig működhet és működni is fog, talán az idők végezetéig. Egyébként is: hogyha az avantgárd nem fedezne fel újabb és újabb dolgokat, nem hozná be a mást az irodalomba, akkor a szintetizálás csak üresjárat lenne: nem lenne mit szintetizálni.

Cselényi László: Nem igen beszéltünk még az avantgárd és posztmodern filozófiai összefüggéseiről.(Witgenstein és a neopozitivizmus hatása az avantgárdra, ugye, teljesen nyilvánvaló. De el kellene dönteni, hogy például Heidegger, aki halála után főnixként és váratlanul a posztmodernnek a pápájaként támadt föl poraiból, tulajdonképpen hogyan függ össze a posztmodernnel? 1927-ben írta meg Lét és idő című munkáját, s ezt már posztmodernista jelenségnek tartják. De ezek szerint akkor olyan előfutára ő a posztmodernnek, mint Rousseau volt a romantikának, aki jó fél századdal előzte meg azt.) S egy másik nyitott kérdés: Joyce-ról mondták már azt is, hogy ő volt az első neovantgárd, s azt is, hogy posztmodern. Dehát akkor ki volt a modern? Hol húzódik a határ a posztmodern és az avantgárd között, s húzódik-e valahol egyáltalán? A posztmodern, mint már mondottam, eklektikus, de például az intermedialitás és a vizualitás éppúgy jellemző az avantgárdra, mint a posztmodernre.

Kálnássy Tibor: Heideggerrel kapcsolatban csak annyit: elsősorban az újabb filozófiai irányzatokat kellene jobban megnéznünk, mondjuk: Gada- men, a hermeneutika megteremtőjét, Heidegger tanítványát. Ő dolgozta ki például a dialógus- és toleranciaelméletet, amely ma a posztmodern elméleti alapját képezi. De a posztmodern magatartás tulajdonképpen mindent eltűr, csak az agresszivitást veti ki magából.

Tőzsér Árpád: Pedig a kifejezés anyagával szembeni agresszivitás az avantgárdban kulcsszónak tűnik.

Bujdosó Alpár: Igen.S ez már abban is megnyilvánul, hogy az avantgárd szerző szövegeket roncsol szét, vagy csak magánhangzókat tart meg belőle, de egyfajta szöveggel szembeni agresszivitás például az idéző technika is. Az alkotó a nyelv törvényeivel szemben agresszív, de ez az agresszivitás nem negatívum, s inkább a határok felé törő elánnak a kifejezése.