Irodalmi Szemle, 1992
1992/11 - DOKUMENTUM - Tőzsér Árpád - Szigeti László: Út a homokóra nyakából
DOKUMENTUM olvassa, s ez a többkultúrájúság ragyogó esszéit hallatlan intellektuális feszültségekkel tölti föl; Peter Handkénak anyja szlovén, apja osztrák, ő maga a „Sprechstück”-ök, a beszédjátékok feltalálója. Műveiket illetően valamennyiükről elmondhatjuk tehát, hogy a nyelvnek (nyelveknek) így vagy úgy az általánosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, s nem egy nemzeti műveltségből, hanem több kultúrából építkeznek. S ezt a szellemi és nyelvi poliglottságot illetően nekünk, nemzetiségi íróknak talán van némi helyzeti előnyünk. Csak fokozottabb mértékben kellene vele élnünk. Annak a „formatudatosságnak" az érdekében, amelyről az általam itt már oly sokszor emlegetett Danilo Kis így ír: „Ha azt mondom, hogy a forma tudatossága a közép-európai származású írók egyik közös sajátsága, a forma mint az élet, a metafizikai kétértelműségek értelmesebbé tételére való törekvés, a forma mint választási lehetőség, a forma mint az archimedeszi pont megtalálására tett kísérlet a bennünket körülvevő káoszban, a forma mint a barbárság okozta pusztulásnak és az ösztön irracionális választásának ellentettje, tartok tőle, hogy ezzel talán csak a magam intellektuális és irodalmi rögeszméit általánosítom.” (A bevezetőt írta és az interjú szövegét lejegyezte: Szigeti László.) nősen
