Irodalmi Szemle, 1992
1992/10 - DUBA GYULA: Néma telefonok
Néma telefonok 1033 lehet, hogy egy idegen lakásban keresi a metafizikai érzékenység állapotát és megválaszolhatatlan kérdésekre adandó válaszokon töpreng, mialatt a városban, ahonnan ideutazott, minden felfordult, és olyan változások történnek, melyek az ő sorsát is eldöntik, méghozzá számára előnytelenül?! A regényben olvassa, „hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság”; épphogy elolvasta, máris úgy érezte, hogy az idegen szobán kívül semmi sem létezik, és minden, ami a szobán kívül megtörténhet, sorsára nincs kihatással! Magában hordozza sorsát, abban az akaratban testesítve meg, amely most ezt az állapotot kívánja és meg is valósítja magának! Ha pedig holnap más helyzetet kíván meg, azt is megvalósítja, és ez így lesz mindaddig, amíg csak él. így valósul meg a sorsa a saját akarata szerint! Azt azonban nem tudta eldönteni, hogy ez a gondolat igaz-e vagy pusztán tévedés. Nem is gondolkodott rajta tovább, más jutott az eszébe Ha író lenne és könyvet írna az életéről, vajon milyennek írná le azokat az eseményeket, melyek részese volt, hogyan értékelné a dolgokat, melyek megtörténtek vele? De akárhogy törte a fejét, nem tudta elképzelni, hogy hallatlan és csodálatos dolgokként lássa azokat a mindennapi, legtöbbször semmitmondó és kicsinyes helyzeteket, melyek valamilyen érthetetlen módon mégis elnyűtték testét és lelkét, eltompították fogékonyságát és arra kényszerítették, hogy folyamatosan rátérjen a fokozott érzékenység keresésének a módszerére s az alkoholhoz forduljon. Menekülést keressen, amikor úgy érzi, hogy a hétköznapi apály és dagály hullámzása, a szükséges rutincselekvések zajlásának és kicsinyes surrogásának mohó következetessége lassú koptatással, felbomlasztással s végül elnyeléssel fenyegette őt... Hozzáértés nélkül azonnal rávághatnánk: minek a szőrszálhasogatás és a szép — de jórészt érthetetlen — szavak hajlékony kísértése, amikor nyilvánvaló, hogy komplexusai elől egyszerűen az alkoholhoz menekül?! Nem lenne pontos, sem méltányos meghatározás. Ez nem igazi menekülés! Mindössze alkalmasabbá teszi magát arra, hogy élesebben lássa a dolgokat és a tényekből helyes következtetéseket vonjon le. Ez a fogékony állapot, a kellemes testi érzés mellett azzal tűnt ki, hogy ilyenkor árnyalttá és emelkedetté vált az érzékelése, a dolgok elveszítették merev anyagszerűségüket, darabos brutalitásukat, lebegőkké és átjárhatókká váltak, nyugtalan párák és finom ködök vették körül. Lehetővé tették számára, hogy nagy megértéssel, szinte testi gyönyörűséggel vizsgálja őket, játékosan összehasonlítsa és egyeztesse rokon vonásaikat s valamennyit olyan értékrendbe helyezze, amelyben a fontossági sorrendet nem a fenyegető és szorongató érdekek, hanem az érdektelen szépség és a szórakoztató érdekesség fogalmai határozzák meg. Ez az állapot olyan önkívülethez vagy tudatos álomhoz hasonlított, amelyben még a fájdalomra való képesség és a félelemérzet szunnyad, a legélesebb ösztönök kifogástalanul működnek. A
