Irodalmi Szemle, 1992
1992/10 - DUBA GYULA: Néma telefonok
DUBA GYULA Teremtő számára ilyen lehetett a világ megalkotásának magasztos és eredményes állapota... Érzéseiben és gondolataiban összefolytak az ébrenlét látomásai és az álom bonyolult képzetei. Lekapcsolta a villanyt. Nem gondolt rá, hol van, sem arra, mi történik vele holnap, semmire sem gondolt, az alvásra sem, s talán végül is ezért sikerült megszüntetni annak a rettenetesen szorgalmas és becsvágyó motornak a zümmögését, amely állandóan az agyában dolgozott. Nemsokára elaludt. Nyolc óra előtt kelt, zuhanyozott és borotválkozott, majd nagy gonddal fogat mosott. Végül lement a sarki KÖZÉRT-be, és bevásárolt. Feltöltötte a hűtőszekrény tartalékait. Némi változatosságot is eszközölt, cseresznye helyett barackpálinkát vett, a tegnapi borok helyett pedig más fajtákat hozott. A sajt, a felvágott és az édesség hasonló a tegnapihoz. Kifogástalan a választék. Itt jobban működik a fogyasztói társadalom, mint otthon. Nem vigasz, mégis sikerélmény, ha az ember kedvére vásárolhat! Közép-Európa jut eszébe, a sajátos sorsú régió, melyet az időszerű gazdasági és politikai állapotok szerint az országhatárok különféle színvonalú és változékony szabadságú vagy szabadosságú körzetekre osztanak. Ily értelemben a sarki KÖZÉRT valóban kedvező képet mutatott. A helyi életszínvonal áldásait elhelyezi a hűtőben és söröspalackot bont. Másnaposán, éhgyomorra a sör a legjobb, szinte gyógyhatású, bár ezt az állítást az orvostudomány aligha igazolná. A habos sör hideg ereje és nyugalma békességet teremt a gyomorban s a vért is ellátja érzékenységgel és buzgalommal. Jótékonyan éleszti újra a fáradékony vérsejteket. Még nem reggelizik, terveken töpreng és elhatározza, hogy mindenképpen megvárja Melinda telefonhívását, addig nem indul vendéglátóihoz, nem fog hivatalos ügyeinek intézéséhez. Afelől nincs kétsége, hogy telefonál, máskor is telefonált, mindig eljött a találkozóra, ragaszkodónak mutatkozott. Melinda szép lány, ám okos nő is, s ez talán még jellemzőbb vonása, mert nem ragyog, mint a szépsége, hanem rejtőző természetű, a háttérben marad. Férfitársaságban ismerkedtek meg. Sok bort ittak, és Melinda bírta az italt. Jobban bírta, mint ő. Végül kettesben maradtak, ittasan bolyontak az éjszakai világváros utcáin, a Kossuth Lajos utcában és a Nagy körúton, ő akkor a Royalban lakott, kirakatokat nézegettek és egymás kezét szorongatták, a lány azt is megengedte, hogy átölelje, belecsókolhatott a tenyerébe, a füle mögé, úgy viselkedett, mintha régóta bizalmasan ismernék egymást. Megvallotta, hogy nem magányos, de boldogtalan, mert nem talál olyan férfit, aki a hőn óhajtott születendő gyermeke apja lehetne. Másnap már nem emlékezett a részletekre, valóban túllépte a szokásos határt, és ittas volt, a kisebb részletek kiestek emlékezetéből, csupán a tenyércsókok és ölelkezések maradtak meg, s az a nagy egyetértő melegség, mely akkor körülvette és befogadta őket, ám ennek emléke csakhamar kihűlt és felszívódott a hűvös
