Irodalmi Szemle, 1992
1992/10 - DUBA GYULA: Néma telefonok
DUBA GYULA válnak az események. De ha a dolgok folyásába lép, ha fejest ugrik a mindennapokat sodró eseményfolyóba, akkor egyszerre minden megváltozik. Váratlan erőtér keletkezik, megragadja és vonzásában tartja őt, figyelmét leköti, akaratát megbéklyózza és ama helyek felé tereli a képzeletét, amerre (talán) Melinda jár. Ezért kell felhívni Melindát, hogy a budai lakást megtöltse a lányból kisugárzó erőtér. Néhány pillanat múlva felhangzik a megszokott férfihang. Évek óta ismeri, s a fickó is őt, bár személyesen sosem látták egymást, s nem is találkoznak, hacsak a vakvéletlen össze nem hozza őket! A fickó hangja mégis bizalmas ismerőse, bár általában csak két tényt közöl felváltva: hogy „házon kívül van”, vagy pedig, „igen, adom!” Most az utóbbit közli. Szerencsés véletlen. — Én vagyok... — halkan, habozva beszél, nem tudja, milyen távolságra ül a fickó Melindától —, most érkeztem s már lakom... — Szervusz... — Melinda hangja is halk és lágy, váratlan meglepetése és tanácstalansága óvatos tartózkodássá melegedett —, hol laksz? — Budán... szoba-konyha összkomfort... — A címet és a telefonszámot súgva mondta, bevezette a bizalmassági tényezőt. — Várom a hívásodat... mint máskor... — Felhívlak... — ígérte Melinda —, igen, mint máskor... E szakszerű mérnöki beavatkozásra, mint ahogy az atomerőmű reaktora, úgy kapcsolódott be Melinda erőtere. A képzelődéssel teli várakozás kényszerzubbonyát öltötte fel. Egyszer csak az idő bugyrából váratlanul előlép Balcso Balcsev, az ismeretlen és megismerhetetlen bolgár hős. Mielőtt azonban személye jellemzésére térnénk, nézzük a budai lakásban történő eseményeket! A férfi vizespoharából szemmértékkel mérve vagy három stamperli cseresznyepálinkát ivott, és fehér kenyeret „harapott hozzá”, a régiek is így tették, három stamperli „éhomra” s kenyeret harapni hozzá! A benső hő azonnal jelentkezik. Kellemes nyomás a gyomorban, a lüktető vérben apró, szétfutó áramütések, az agyban zsibongó sugárzás, mint amikor a nap melege életre kelti a szunnyadó magvakat. Felvágottat és sajtokat evett, majd kinyitotta a Cirfandlit. Lassan beáll a metafizikusi érzékenység ideje, a jótékony transzcendenciák állapota, melyben tisztábban látja és élénkebben érti a dolgokat, átéli legmélyebb jelentésüket. Ez nem ittasság, s végképp nem részegség, mint mondottuk, ez a metafizikai élmények kiteljesedésének helyzete, és a játékos transzcendencia tündérvilága, melyben az örömök meghatványozódnak, a drámák pedig veszélytelen színes álmokként lebegnek. A szoba komor hangulata tehát ilyen közegben teremti meg Balcso Balcsevet. A hős véletlenül, de határozottan szabadul ki az asztalfiókból, mely eddig rejtegette. Az íróasztal az ablak előtt áll, a férfi mellette ül és nézi az utcát. A látvány lehangoló: lombtalan fák csüggednek és sanda víztócsák terjengnek. Kihúzza az asztalfiókot és megállapítja, hogy nem
