Irodalmi Szemle, 1992
1992/10 - DUBA GYULA: Néma telefonok
Néma telefonok időszakban láthatta, szépnek is, csúnyának is az Ipolyt, s lám, most az utolsóra megy. A Nyugati pályaudvaron ismeretlen fiatal kutató várta, az egymásra utaltak rejtélyes biztonságával mentek egymás elébe. A fiatalember kézikocsival várta és meglepődött, hogy csak egy könnyű, fekete diplomatatáskával érkezik. Benne pizsama, ing, zokni, zsebkendők és tisztálkodószerek, egy üveg boróka pálinka, prezent valakinek, és a Száz év magány. (Ha lesz ideje és kedve, újraolvassa!) Útjának nincs konkrét célja és értelme is alig van, a társintézeteknél tett szokásos év végi tisztelgés, az együttműködés évi mérlege, jövő lehetőségek felvillantása, semmire nem kötelező, udvariassági látogatás. Elnézést kérve fogadják, a szállodák túlzsúfoltak, Budán béreltek számára szoba-konyhás IBUSZ-lakást. Csendes környezet, ahogy kívánta, s a közlekedés kifogástalan! Tehát nem az Astoria, s nem a Royal vagy a Béke Szálló, mint máskor! Egyszobás lakás Budán, lám, valamit ez is jelez. Bár igaz, nyugodt és csendes lakást kért... Lakótelep Budán, szélben és szemerkélő esőben. Mindenütt csupasz fák és víztócsák. A lakás tiszta és jól fűtött, ellátva rádióval és tv-készülékkel, az ablak előtt az íróasztalon fekete telefon. Talán holnap megyek be az intézetbe, mondta a fiatal kutatónak, igen, talán holnap...! Ha nem, akkor holnapután! A konyhában üres hűtőszekrény, bekapcsolja, meg kell tölteni. Nyugtalanító, hogy nem zümmög, néma marad. Majd ha a polcokat megtölti élelemmel és italokkal, amikor a hűtőszerkezet egyhangú, finom zúgása közben a fehér fémszekrényben felvágottak, sajtok és kolbászok dermednek, és az ajtó rácsa mögött palackok hűlnek, akkor a biztonság állapota is beáll, melyben otthonosan érzi magát. Egyedül lesz, mégsem magányosan, az ételek, a palackok és Márcquez könyve kellemes társaságot jelentenek. De van még fontosabb! Fennáll a remény, hogy jön valaki... Nem, nem is remény, hanem élő bizonyosság! Mindig jött, bár sohasem történt semmi, illetve sok minden történt, csak az nem, aminek régen meg kellett volna történni. A hűtő bőségtől duzzad, mint egy zümmögő bendő, kitartóan mormolja egyhangú hálaénekét. Polcai megteltek, elégedett. A felvágottak és az édességek mellett három palack bor, szürkebarát, muskotály és Cirfandli, két üveg sör és egy fekete vignettás cseresznyepálinka; minden a körülményektől függ, attól, hogy milyen irányt vesznek, és hogyan teljesednek ki a dolgok! A várakozás előtti állapot ez. Fel kell hívnia Melindát! Nem, enélkül egyszerűen nem megy! Vannak elemi tények, mintegy ősokok, melyek nélkül az események nem indulnak. Inkább lustálkodnak és pilledezve bóbiskolnak, megszürkülnek, mint a félhomályban a színek, elmosódnak, mint párás éjszakán a hunyorgó csillagok. Melinda elemi tény, ősök és axióma. Nélküle ellanyhulnak és érdektelenné
