Irodalmi Szemle, 1992
1992/10 - DUBA GYULA: Néma telefonok
DUBA GYULA Néma telefonok avagy Balcso Balcsev szerelmei és bukása „Egészen boldognak a jelen pillanatban még egy ember sem érezte magát, hacsak részeg nem volt.” Schopenhauer Amikor felszállt a hajnali gyorsra, sápadt fények vették körül és távol tartották tőle a sötétet. Kevés az utas, a világ olyan, mintha fáradtan önmagát álmodná. Utolsó szolgálati útja. Nincs tovább! Érzi, bár nem tudja, miért. Még semmi sem történt, semmi sem történhetett, ami erre utalna, jelezné, hogy ez az utolsó... Az utolsó... Mégis biztos benne, s ez leverő érzés. Nem sajnálkozást érez felette, hanem szégyent s némi csodálkozást, milyen egyszerűen megtörténnek a legelemibb és legmélyebb bukások! Az idő előkészíti, és a pillanat betetőzi művét, az emberben semmi sem történik, semmi sem változik, ő ugyanaz marad, aki tegnap, egy éve volt, ugyanolyan, mint hatvannyolcban, mint az ötvenes évek elején, semmi sem változik, mégis megérzi, hogy ez az utolsó szolgálati útja. Nem gondol rá, mert nincs mire gondolnia, aludni próbál. Egyedül van a fülkében, egyre kevesebben utaznak az első osztályon, szolgálati útra is csak azok váltanak első osztályt, akik még ragaszkodnak valami bizonytalanná vált, megszokott értékekhez, amelyek éppen megdőlni készülnek. Lekapcsolta a villanyt, fejét betakarta a felöltőjével, lehunyta a szemét ás aludni próbált. Ült a sötétben, melyet időnként elűztek a vonat mellett elúszó állomások fényei. Ilyenkor csukott szemmel is észlelte, hogy a fülkében megszürkül a világ, mintha megvilágosodna, majd ismét sötétbe borul. A sínek mentén a messzeségbe és nedvességbe dermedt mezőn kietlen november végi télelő bontakozott ki az éjszakából. A vám- és útlevélvizsgálat is félálomban történt, a fáradt idő súlyától az országhatár sem szabadította meg. Átcsattogtak az Ipoly hídján, s ő lenézett a legendás folyóra, megbámulta, ahogy színtelen ködökbe vész. Valamikor a csempészek elbeszélései nyomán mítosszá nőtt számára a folyó, de az régen volt, ó, mennyire régen! Azóta sok szolgálati utat tett meg, minden
