Irodalmi Szemle, 1992

1992/9 - DOKUMENTUM - SZARKA LÁSZLÓ: A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban

A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban

tettségét csak úgy sikerült elhárítania, ha a prágai kormánynak „Masaryk elve szerint sikerül saját ügyét európai üggyé tenni”}4^

Nem kétséges, hogy a budapesti kormányzati és ellenzéki politikai körök álláspontjához s a revíziós egyesületek , a jobboldali és szélsőjobboldali pártok, szervezetek hangulatához, a szövetségek által befolyásolt utcai közvéleményhez a Légrády-féle propagandamunka tartalma és hangneme állt közelebb, Halász Miklós könyve pedig az 1938-as év magyarországi publicisztikájában jószerivel unikumnak mondható. Ez a kritika jogát fenntartó, de együttérző, belátásos hang 1938 nyarára szinte teljesen eltűnt a magyar sajtóból és politikai irodalomból.

Miloš Kobr, a budapesti csehszlovák követ 1938 elején igyekezett a magyar kormány Csehszlovákiával kapcsolatos minden lépéséből német fenyegetettséget kiolvasni. Erre vonatkozóan azonban egy február végi jelentésében Kánya magabiztos kijelentését volt kénytelen idézni, aki szerint a magyaroknak „még mindig a Harmadik Birodalom barátsága jelenti a biztosítékot arra, hogy követeléseink egyszer megvalósuljanak". A rendíthetetlenül optimista csehszlovák követ ennek ellenére kedvező jelet látott abban, hogy a magyar külügyminisztérium rendkívül izgatottan figyelte, milyen álláspontra helyezkedik a londoni és párizsi kormány a csehszlovák kérdésben: „Már ebből is arra lehet következtetni — hangzik a csehszlovák diplomata teljesen téves interpretációja —, hogy a magyarok éppen Csehszlovákiában látják azt az utolsó gátat, amely a náci hullám özönétől és attól is megvédhetné őket, hogy több-kevesebb erőszakkal Magyarországot is betagolják a Hitler és környezetének tervei szerint kiépítendő gazdasági és politikai szisztémába. ” Egy hónappal később, az Anschluss után, a csehszlovák nagykövet ismét visszatért a németellenes együttműködés, sőt fegyveres védekezés lehetőségére, jelezve, hogy megítélése szerint „a Csehszlovákia ellen intézett német támadás európai háborút idézne fel, Magyarország megtámadása viszont nem vonna maga után nemzetközi konflag rációt”. Kánya ismételten kifejtette, hogy kormánya nem tart a német veszélytől, a jövőt illetően pedig a „wait and see” álláspontjára helyezkedett/5' Ezt a két epizód jól érzékelteti a hitleri Németország Südost-terveinek eltérő megítélését a magyar és csehszlovák külpolitika vezetésében.

1938-ban a magyar—csehszlovák kapcsolat új szakaszba, a Csehszlovákiával szemben támasztott korabeli magyar revíziós követelések fokozottabb érvényesítésének, majd — a müncheni válságot kihasználva — azok megvalósításának periódusába jutott. Az 1918-as fordulatot követő húsz esztendőben a közép-európai térségben kétségkívül Magyarország és Csehszlovákia viszonyát terhelték a legsúlyosabb ellentétek, feszültségek.

A két világháború közti magyar-csehszlovák kapcsolatokról szóló munkák többsége kényszerűen elsősorban a negatívumok számbavételével, nevezetesen a Szlovákiáért 1918—1919-ben folytatott katonai konfliktusokkal, a magyar emigráció prágai kísérleteinek, valamint a korai, 1921. évi kormányközi tárgyalásoknak a sikertelenségével, a kisebbségi kérdés