Irodalmi Szemle, 1992

1992/9 - KONTEXTUS - FÓNOD TOLTÁN: Az igazság a humanitás matematikája

Az igazság a humanitás matematikája

elismeréssel és áradó tisztelettel fogadta. A könyv nem egy forradalom természetrajzát, eszmerendszerét tárja elénk, hanem — visszaemlékezések, feljegyzések, beszámolók formájában — a csehszlovák államalapítás érvrendszerét, történelmi és politikai összefüggéseit.

Masarykot először csak egy „futárhálózat” megszervezése és egy alapítvány létrehozása foglalkoztatta. Amikor 1914 decemberében lányával olaszországi gyógyüdülésre utazik, jóformán még maga sem tudja, hogy később hogyan alakul majd életútja. Emigrációs tevékenységét a nagyfokú tudatosság és Monarchia-ellenesség jellemezte. Először a Seton-Watsonnal való találkozásakor (1914) tudatosította, hogy a történeti-államjogi program helyett a nemzetiségi program erőteljesebb hangsúlyozását várják külföldön a dualista állam nemzetiségeitől. A háborús évek során megfordult Rómában, Genfben,majd 1917-ben Párizsban és Londonban, 1918-ban Péter- várott, Moszkvában, Kijevben és Vlagyivosztokban is, majd a Távol-Keleten, Tokióban. 1918 november végéig Washintonban tartózkodott, és csak a köztársaság kikiáltása után tért haza. Monarchia-ellenes, oroszellenes és forradalomellenes magatartása kapóra jött a francia és brit kormányköröknek az új európai elrendezés kialakítására. Aligha véletlen, hogy Wilson amerikai elnök békeprogramjában is fellelhetők azok a gondolatok, melyeknek nyomvonalait eredetileg Masaryknál találjuk.

Államalkotó terveit Masaryk fokozatosn alakította ki. Kisnemzeti programjával először a londoni egyetemen (1915. október) lépett fel. A központi hatalmak legyőzésében nemcsak az elavult monarchiák megdöntésének alkalmát látta, hanem Közép-Európa átalakításának, a „kisnemztek felszabadításának” a lehetőségét is. Az új Európa című műve, amelyet 1918-ban írt (egy fejezetét a Világ forradalom is közli), ezt a szándékot fejezte ki. Összhangban persze az antantahatalmak érdekeivel, melyektől a háború utáni elrendezés függött.

Sajátos érvelési rendszerrel egészen a hetedik századig vezeti vissza a csehszlovák állam eredetét és németellenességét. Olyan ez, mint amikor napjainkban egyesek Cirill és Metód missziójában nem a hittérítést tartják meghatározónak, hanem a nemzetformálás kétes hitelű hiedelmeit. Masaryk nemzeti elfogultságára jellemző az is, hogy a szlovákok esetében István király Intelmeit tekintette olyan biznyítéknak, melyben állítólag a magyar hegemónia elleni tiltakozás csíráit lehet megtalálni. Erről persze szó sincs! Nagymorávia történelmietlen értelmezését, mely a szlovák történetfelfogásra különösen jellemző, a tudós professzor is felvállalta, feltehetően az „ősiség” igazolására. S bár kifejezte azt a meggyőződését, hogy az lenne kívánatos, ha az átalakuló Közép-Európában „az országok és a nemzetek területileg egybeesnének" a háborút lezáró békeszerződések éppen ezt az elvet sértették meg a legsúlyosabban. Anakronisztikusnak tűnik az is, hogy a liberalizmus érvrendszerével szimpatizáló filozófus nem a polgári értékrend érvényesítését helyezte előtérbe, hanem azt az elvet, hogy „az államokat nemzetivé kell tenni”. Számolt viszont vele, hogy „egyelőre még nem lesznek tiszta nemzeti államok", s a „kisebbségi kérdés