Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Gábor Béla: Virágok logikája (esszé)
GÁBOR BÉLA Virágok logikája Annak ellenére, hogy az emberiség Prométheusz jóvoltából győzött, egyre gyakrabban hivatkozik Rousseau-ra: vissza a természethez! S mivel a híres francia valószínűleg nem a lakásába becsődülő apró állatokhoz intézte felhívását, hanem a teremtés koronáját viselő emberhez, mi mást tehetnénk, mint felajánlani a nefelejcseknek, rózsáknak, violáknak, a Zsuzsannákról (liliom) és tamarákról (datolyapálma) nem is beszélve - egy nárciszt. Egy fehér színű virágot az amarillis- félék nemzetségéből, egy narcissus poeticust. Virágot a virágnak - fogalmazunk demokratikusan, bár érezzük: metaforánk nem kétoldalú. Az ember szereti a nárciszt, rnert mint annyi minden a világon, ő is az emberért van. A nárcisz kibírja a permetezést, a keresztezést nemesedése érdekében, zokszó nélkül viseli, ha koronatanúként szerelmi idilleken kell részt vennie, vagy mint zálogtárgy tölti be hivatását a lányos anyánál a találka végéig (vö: virágért a virágot). A hóvirágtól eltérően, fejét büszkén emeli a magasba, s az újabb időkig nevét sem adta oda a nőknek (lásd: Ladó János: Magyar utónévkönyv), mert tudja, hogy csak önmagáért van. A virág-, illetve női nevek azonossága kapcsán ezúttal botanikai fronton újraéleszthető a tyúk-tojás elsőbbségi vita. Mi volt előbb, illetve ki volt előbb: a virág vagy a nevét viselő asszonyember'? Az ibolya vagy Ibolya? Előfordul néha, hogy üres óráinkban olyan dolgokon töprengünk (én és jómagam), toliunkkal megörökítve gondolatainkat, amelyek meghaladják kompetenciánkat. Egy hasonlattal élve, olyan ez, mint mikor egy krónikus álmatlanságban szenvedő egyén, éjnek idején, könyvet ír az álomfejtésről. Ezt a már önmagában is elítélendő „intellektuális cselekvést" mintegy tetőzi az a körülmény, hogy alanya, ha szerény akar maradni, még a közvélemény esetleges egyetértésében sem reménykedhet, lévén, hogy lantját olyan múzsák pengetik, akiknek magatartását a közvélemény általában elutasítja. A nárcisz tehát az a virág, aki önmagáért van. más mint a többi; azt mondhatnánk. hogy ő testesíti meg a törzsfejlődés legmagasabb fokát, lévén, hogy az embertől, sőt a kiválasztott emberből származik. A görög mitológia (a la Graves) szerint Leriopé nimfát Képhiszosz folyamisten körülölelve kanyarulataival, erőszakkal magáévá tette, s e fürdőzés eredménye ltítt Narkisszosz, kinek Teiresziász látnok hosszú életet jósolt, ha sohasem ismeri riieg cinmagát. Narkiszoszba már gyermekkorában mindenki beleszeretett (itt nem tisztázott, hogy Narkisszosz gyermekkoráról van-e szó vagy a tömegéről).
