Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Dušan Mitana: Sejtések (elbeszélés)
Dušan Mitana be vagytok csinálva a katonaságtól, csak a katonaság csinál férfit belőletek, vagy disznót, így is azok vagytok, de a katonaság, a katonaság, de mennyit kereshetnél az alatt a két év alatt, hogy mennyit fognak téged ott szekálni, én szinte örülök a katonaságnak, legalább nem fognak otthon haragítani, szamár, micsoda szamár, hogy meg akarja változtatni a nevét?, hogy nem akarja az apja nevét viselni?, hogy megint összeverekedtek?, mit én tudom, ti nők, csak fikcióztok összevissza, jönnek a kombájnok, meg a brigádos csajok, megint lesz mit aratnod, ne bőgj már, hiszen már nem, de ha egyszer olyan szemét vagy, szemét, először felhúzza az embert, aztán meg hogy szemét, én, méghogy én?, akkor mit fecsegsz róla, ha egyszer barátnők voltatok, én csak az igazat, ugye. Bözsi, hiszen te magad mondtad, nézd, hogy ülnek ott, a két gyilkos, kuss, ő a barátom, hát kuss, mit tudjátok ti, mit érez a férj, gyilkosok, ezek sose fognak feltörni, korhelyek gyülekezete, nem futballistáké, az idén sok lesz a szilva, megint csinálunk szilvapálinkát, no még szilvapálinkát, majd jól beszlopálsz, aztán megint fogsz aprítani, a férje miatt?, vagy a fia miatt csinálta?, a férje miatt, persze, hogy a férje miatt, hiszen ha nem röstellné, már holnap megnősülne, kuss, te tehén, én ismerem őt, a barátom, és pofa be, mit tudtok ti, nők, de én hallottam, hogy a fia miatt, én is, merthogy otthagyta az iskolát, miért?, merthogy a dékán feleségével járt, mi?, a plébános feleségével?, dehogy a plébánoséval, a dékánéval, az a legmagasabb professzor, pedig hogy dicsekedett vele, ő aztán megcsinálta neki, már csak egy éve lett volna hátra a promócióig, hogy kivágták, ugyan, az én Janóm barátja, ő maga, hogy ő maga ment el és senkinek nem mondta meg miért, a Jano takargatja őt, de most megnézheti, mit csinált, hogy őt?, hiszen nézd csak, annak egyáltalán nincs szíve, ilyet csinálni az anyjával, megint svindlizett, láttam, azért nyert mindig, de azóta be se tolja a képét a kocsmába, de minek nekik az az autó, hiszen nincs is mikor menniük vele, az a fő, hogy autójuk van, ezek aztán az emberek, miféle emberek, nézz az asszonyra, hiszen úgy néz ki, mint egy tüdőbajos, nem is csodálkoznék, hiszen vagy három éve nem evett rendesen, ilyen embereket, halkabban, hiszen hallják, de hiszen a fiamnak mondta egyszer az állomáson, mikor ment haza, hogy fia lett, látod, lehet, hogy azért hagyta ott az iskolát, isten tudja, de legalább a temetésre eljött, hogy nem szégyellt eljönni, a gyilkos, hiszen az apja akkor kivetette a házából, ő meg nagy nyugodtan elment, szívtelenül, hát, az iskolák, kiölnek az emberből minden jóérzést, kuss már, senki se tudja, mi történt, hogyhogy senki, hogyhogy senki, tudja mindenki, gyilkosok, csak bíróság elé állítani őket, hát nem fogod be, mi, te tehén, nem tudsz mást, csak pletykálni, látod, milyen uram van, női sírást hallottam, majd rögtön egy csattanást, hogy legyen miért bőgnöd, még az emberek előtt is üt, jajveszékelt hangosan a nő, megyek a kocsmába, különben kénytelen leszek még egyet betörölni. micsoda hőség, az az öreg sorompós biztos hortyog, legalább pihenhettünk, bizony, bíróság elé. micsoda jó asszony volt, mit tudod te, mi történt köztük, mit tudod te, ki a bűnös, és hogy kerülhetett be a jogra, hiszen az én lányommal érettségizett, hisz ő mondta, hogy milyen egy hülye, de a protekció, persze, a mienket csak azért nem vették föl, mert senkit meg nem kentünk, de a papnak nem lett volna szabad megtennie, ugyan a legjobb barátnőm volt, de mégiscsak öngyilkosság, lehet, hogy senki se tehet róla, vagy mindenki, csak az aratás alatt lenne végig szép idő, és ki játszik szombaton a mulatságon?, gyere sörre, nem
