Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Kulcsár Ferenc: Imádságok III. (miniesszék)

Kulcsár Ferenc

árnyképeit fogják föl, hanem az igazi szépséget magát. S mi következik ebből?

.....megadatik nékik az istenfélelem, és ha az embernek egyáltalán megadatik:

a halhatatlanság.“

íme, az istenségtől megfosztott Erósz, aki se nem szép, se nem jó, se nem boldog, a többiek által látszólagosan magasztalt most Szókratész által ismét felma- gasztaltatik, azaz „levővé lesz“: „félje mindenki Erószt, és félem magam is, és (...) dicsőítem most és mindenkor hatalmát“.

Dióhéjban: ez az emberiség egyik legnagyobb éjszakája. Istentelenség vádja volt rá a felelet: Athén ködbe vesző demokráciája méregpoharat ad Szókratész kezébe, hogy eljöjjön a Szókratész megjósolta bukás, meghasonulás és szétesés.

így múlt ki a világból ez a rejtélyes ember, a megtisztuló és a megtisztító, a lélek megéneklője: „a legokosabb és legigazságosabb“.

Mindazonáltal „szeretőből“ „szeretett lény“ lett, s az őt szeretők örök kalauza.