Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Andrej Ferko: Szummaroid, avagy számvetésféle (novellafüzér)
Andrej Ferko legyenek egy háborús hősnek, felpezsdítsék a maradék vérét, amelyet nem hagyott a csatatéren, örömet szerezzenek neki azzal, amit meghagyott számára a végzete. Három melegség - az orosz gyerekek téli játékának melege Második világháború. Orosz gyerekek megfagyott orosz katonákon szánkóznak. Egy puska a padló alatt Egy dél-amerikai tévedésről, melyet egy szerető fivér követett el, meg akarván védeni nővére immár elvesztett tisztességét, a nővéréét, akit anyjuk kábítószerrel elhódítva eladott az állam hóhérának. A fivérnek csaknem háromévi munkájába került, mire titokban sikerült összeeszkábálnia egy puskát, hogy aztán lelője vele a hóhért azon a misén, melyet a kormány celebráltatott a tiszteletére. És pontosan úgy, ahogy elkábított nővére nedvesen csillogó vérvörös szemérméből, melyet anyjuk tárt fel a hóhérnak, hirtelen szétáradt a leigázottság édessége, pontosan úgy érte a mise alatt a hóhért a felvillanó, sistergő puskatűz, és az orgonaszótól visszhangzó székesegyház egyszerre megtelt a megpörkölődött emberhús édeskés illatával. S pontosan úgy, ahogy akkor megnyalták a szájukat a sült emberhús illatát beszippantva a székesegyház első padsoraiban helyet foglaló kormányhivatalnokok. Ezekkel a leleplező hasonlatosságokkal beteljesedett a fivér személyes bosszúja, amelyért aztán más hóhérok kivégezték. A kormány el sem jött megnézni, amint a fivért betuszkolták egy repülőgépbe, fölmetszették a hasát, hogy saját bélgázai ne tartsák fenn a víz színén, és több más hasonló „lyukas lélekkel“, ahogy a hóhérok áldozataiknak ezt a fajtáját nevezték, kidobták a repülőgépből; elevenen bedobták őket a Csendes-óceánba. Az új szerkezetű puska, amely az eljövendő fölkelés előtt a titkos házilagos fegyvergyártás prototípusa lehetett ,olna, a fivér személyes bosszúja miatt egy elhagyott hangversenyterem padlója alatt maradt. Hat idő - az indián ideje 1980-ban elterjedt egy keletnémet történet a New York-i J. F. Kennedy repülőtér előcsarnokában leledző indiánról. Egy keletnémet kiadó szerkesztője akkor utazott először és utoljára az Egyesült Államokba, és a nyugatnémet Majna-Frankfurttól végig az egész Atlantióceán fölött együtt ült, evett és repült az egyetlen indiánnal, akit élete során alkalma volt megismerni. Összeismerkedtek, és megállapították, hogy mindketten Washingtonba folytatják útjukat. A repülőtér irdatlan nagy előcsarnokában látták egymást utoljára; a keletnémet szerkesztő rettentően sietett, hogy elérje a korábbi, megkésve landoló washingtoni járatot, nehogy egyetlen percet is elszalasszon élete nagy lehetőségéből: először és utoljára látni Amerikát. Ezzel szemben az indián békésen üldögélt