Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Andrej Ferko: Szummaroid, avagy számvetésféle (novellafüzér)
Szummaroid, avagy számvetésféle az előcsarnok kényelmes fotelében, még a fotel karfájába beépített televíziót sem kapcsolta be. A keletnémet szerkesztő segítőkészen megveregette az indián vállát, és figyelmeztette, némi szerencsével elérhetik a korábbi csatlakozást. Az indián kinyitotta a szemét, és azt mondta, még várnia kell. A keletnémet szerkesztő meglepetten megkérdezte, miért, vagy kire, vagy valami ilyen értelmű megjegyzést tett, mire az indián azt felelte: A lelkemre. Merthogy a teste, úgymond, már New Yorkban van, de a lelke még nem. Hat idő - a varsói zsidó ideje Valamikor, amikor ez még nem számított szokványos eseménynek, egy bizonyos varsói kereskedő megtudta, hogy Marx nevű üzleti partnere színházban volt, így hát nyomban fölkereste, és megkérdezte, milyen volt az előadás, megérte- e pénzt adni a világ eme színjátékáért. Marx elkomorult, és csak annyit mormogott:- Rettenetes, háromnegyed tizenegykor az órámra néztem, és fél kilencet mutatott. Hat idő - A sztálingrádi idő A sztálingrádi blokád szétzúzása után a város egyik utcájába berohant egy fiatal sztálingrádi. Oroszlánként küzdött, és az elsők között verekedte be magát a körülzárt városba, ahol egy éve szakadt el fiatal kedvesétől. Bement az udvarra, ahol a lány lakott, és megkérdezte egy öregasszonytól, hol találhatná meg a szerelmesét. Az öregasszony ráemelte üres tekintetét, és a sír szélén állók végső erőfeszítésével megpróbált valamit fölidézni emlékezetéből. Ám amire befejezte első reszketeg mondatát, a fiatal sztálingrádi már messze járt. Az az öregasszony volt egy éve az ifjú fiatal kedvese. Hat idő - a moszkvai Szent Kelemen-székesegyházat őrző portás megtébolyodásának ideje Az első és a második világháború között a moszkvai Szent Kelemen-székesegy- ház portása éveken át elmélkedett a felfoghatatlanról, azok között a porladó könyvhalmazok közt kutatva, amelyeket annak idején az orosz pravoszláv egyház fellegvárából, a zagorszki kolostorból szállítottak ide. Akkor ez a vatikáni és a kongresszusi könyvtár után a világ harmadik legnagyobb könyvtára volt, és a portás számára teljességgel ismeretlen kincset rejtett magában. Hiszen számos idegen kereste föl ezért, és igyekezett tőle megszerezni egy-egy ilyen, a könyvnyomtatást megelőző évszázadokból származó, értelmetlen firkál- mányokkal, zománcozott képekkel és a komisszár szerint túlhaladott téveszmékkel teli könyvet. És éppen úgy, ahogy a japán útonállók a busidók idején primitív észjárásuk
