Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Turczel Lajos: A pozsonyi Terebessy testvérek (tanulmány)
Turczel Lajos II Az 1907-es születésű idősebbik fivér: János pozsonyi magyar gimnazistaként lelkes cserkész és sportoló volt, a jónevű tornatanárnak és cserkésztisztnek: Hor- nyák Odilónak kedvelt növendéke. Joghallgatóként a sarlós mozgalomba kapcsolódott be. s a vezetőség egyik legaktívabb tagja lett. 1930 januárjában Balogh Edgárral és Boross Zoltánnal ő alkotta azt a sarlós delegációt, melyet Tomáš Ma- saryk köztársasági elnök audenciára fogadott. János 1930-ban már kapcsolatban volt a kommunista párttal, és Zsolt (Porzsolt) Lászlóval együtt ő teremtette meg az összeköttetést a pozsonyi pártfunkci- onáriusok és a radikalizálódó sarlós vezetőség között. így jött létre aztán, a párthoz való csatlakozást elsietve, a tagság hozzájárulása nélkül kimondott 1931-es Sarló-kongresszus, melyen a sarlósok és ifjúmunkások Vörös Barátság néven közös szervezetet - úgynevezett proletár testedző egyesületet is - létesítettek. Ennek irányítását és propagálását a Fábry Zoltán által szerkesztett Az Út vállalta magára, s ezt a munkát a lapban 1932-ben és 1933-ban Peéry Rezső és Terebessy János végezték. Terebessy nem nagy terjedelmű publikációs tevékenységének zömét ezek a lendületes mozgalmi cikkek és riportok alkotják, de azért más jellegű írásai közt is van figyelemre méltó, így például az a művelődéspolitikai cikk, melyet statisztikai adatokra támaszkodva a kisebbségi magyar iskolaügy diszkriminálásáról írt.:. Terebessy nevét Az Úi még az ottani publikálásai előtt, 1931 nyarán közismertté tette. Akkor történt a kosuti véres esemény: a tüntető mezőgazdasági munkások elleni csendőrtűz; az ezzel kapcsolatos Major-perről Fábry nagy riportot írt, s benne a tüntetésen részt vett és a perben a védelem koronatanújaként szereplő Jánost különösképp kiemelte: „Terebessy a munkássport rajongója, ismerője és szervezője. Azon az ominózus napon éppen Kosuton járt. Nem »rohambrigádot« akart szervezni, de kultúrát, tudást, öntudatot akart vinni ő. a diák, az entellektüel. a többet tudó és több tudását megosztó. »Délben Zsabka Sanyinál ebédeltem« - mondja végtelen egyszerűséggel. A törvényszéki tanácselnök fia, aki dúsan rakott asztalnál ehetne, és élvezhetné a polgári jólét minden örömét, annál a Zsabka Sanyinál ebédel, akit néhány óra múlva hullára szitálnak a csendőrgolyók, és akinek az igazáért most vádlón megjelent a bíróság előtt... Nem törődik semmivel, nem a kínos szenzációval, nem a kényes helyzettel, melybe talán apját sodorja..., eljön, jelentkezik, mert ott volt és mostmár elválaszthatatlanul ott lesz a Zsabka Sanyiék- nál.“’’ Az egyetemista Terebessy János kommunista angazsáltsága tiszteletre méltó és megható. A két háború közti időben száz és száz hozzá hasonló fiatal értelmiségi a kommunista pártban látta a jövőt, de egy részük aztán a Szovjetunióban történtek megismerése után keserűen csalódott, kiábrándult. Terebessy a korai kiábrándultak közé tartozott, már 1935-36-ban elszakadt a párttól. Érdekes, hogy az elszakadását megelőző és előidéző eseményekben a szlovák Vladimír Clementisnek is szerepe volt. Clementis és Terebessy kapcsolata a Major-perben kezdődött, ahol Clementis a vádlottnak: Major István kommunista képviselőnek védelmét látta el. Két évvel később ügyvédbojtárként fogadta fel az akkor már jogszigorló Terebessyt.
