Irodalmi Szemle, 1991
1991/8 - Viktor Jerofejev: A sárcipő; A széplány szemű herélt kandúr (elbeszélések)
A sárcipő inkább tréfásan csípett belé. Rámosolyogott az igazgatóra. Az ökölbe szorította a kezét, és így szólt:- Maga itt van, a markomban. A tanárnő lesütötte a szemét. Az igazgató ekkor így szólt:- Zoja Nyikolajevna! Nem mint igazgató, hanem mint férfi kérem magát: ne hordja ezt a lompos lila nadrágot. Nem áll jól magának. Zoja Nyikolajevna elpirult. Legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében. A pamlagon feküdt és Ehrenburgot olvasta, de nem tudott a könyvre figyelni. Folyton az igazgató lebegett a szeme előtt: vézna férfi, ferdén a homlokába fésült hajfürttel. Zoja Nyikolajevna megpróbált eligazodni az érzéseiben. A lila nadrágot egyszer s mindenkorra levetette. A háztartásban talált számára feladatot. Reggel beállított egy munkás. Olyan korán jött, mintha álmodta volna. Kezében fehér kötél volt. Átment a szobán, kitárta az erkélytartót, és beengedte a nyirkos levegőt meg a szelet. Az erkélyen aztán nekikészülődött, majd belekapaszkodott az embernagyságú ötágú csillagba, amelyet kicsiny lámpák borítottak, mint megannyi szem. Nem tudott mindjárt megbirkózni vele, az erőfeszítéstől kiduzzadtak az erei, végül aztán hozzáfogott a hurkoláshoz. A házmester erőlködve ordított valamit az utcáról. A munkás az esőtől nedvesen, átizzadva, a harctól elgyöngül- ten jött vissza a szobába, és tompa hangon inni kért.- No és milyen filmeket kedvel? - kérdezte hízelegve Ilja Moiszejevics.-Az Alekszandr Nyevszkijt szeretem-felelte rövid gondolkodás után, szomorúan Zoja Nyikolajevna. Újabban az igazgató minduntalan belekötött. Nem jól tölti ki az osztálykönyvet, nem ír a faliújságra. Egyszer, óra közben kinyitotta az ajtót. Az igazgató ott állt és hallgatózott. Belebámult a tanárnő arcába, és szó nélkül elment. „Gyűlöl és ki akar dobni"-gondolta Zoja Nyikolajevna, összekuporodott a pamlagon és szipogni kezdett. Eközben az öccse, aki ugyanabban a szobában lakott, a kályhát fűtötte. Kis betyár volt, a lépcsőház réme. Hallotta nővére szipogását és hátrafordult. Amikor elment mellette, rácsapott Zoja vastag lábára és nyerítve mondta:- Belehabarodtál!- Ostoba! - kiáltotta Zoja Nyikolajevna, egy sebzett madár szánalmas kiáltásával. A munkásnak a csapból adtak vizet. Körülnézett a szobában: az üzletben még nem kapható, pompás, nagy képernyős televízió, rajta aranyozott keretű kép, amelyen mimózacsokor, kés és citrom látható, a képen rövidnadrágos katona, karddal a kezében. Az álmos képű, pizsamás fiúcska, fejét kis öklére hajtva, fekete szemével figyelmesen nézte a munkást. A pamlag fölött, ahol valamikor egy poros, ócska szőnyeg lógott, a szögek után maradt kis lyukakba vékonyka rudak voltak beillesztve. végükön vörös zászlócskák. A kisfiú minden ünnepnapon díszeket aggatott ki: csillagokat, jelszavakat, a vezetők arcképeit, és ólomkatonákkal meg ko
