Irodalmi Szemle, 1991

1991/8 - Csanda Gábor: Kísérlet a Győry Attila-próza értelmezésére

Kísérlet a Győry Attila-próza értelmezésére

csöppen. A kínálkozó alkalmat (egy részeg nő) megragadva örömmel veti bele magát egy kalandba, mely a valóságban nem is akkora kaland, mint képzeletében, ez meg állati ösztönöket szabadít fel benne; itt egyrészt visszatér a Lázadás- ból ismert cinikus állat kifejezés, másrészt: a könnyű győzelem reményétől elvakult hímként védi prédáját egy másik „hímmel“ szemben. A peches kimenetelű kaland nincs kihatással vitaiizmusára.

A vitaiizmus dicsérete - lehetne az alcíme Győry Frontátvonulás c. novellájának (Boldogok voltunk, csak a franc tudná megmondani, mitől. Ereinkben éreztük a szabadságot, az életet, a pályaudvar ismerős szagát, a váltók csattanását, az egykedvű hamburgerárusokat, az öreg keletis csavargókat, a kajálda takarítónőjének felmosórongyát, a csikkeket, a légkört, a mozdonyok sivítását, az igyekvő, káromkodó utasokat, a félrészegeket, Budapestet, az egész világot! Rendben volt minden. Tudtuk, hogy megy a DOLOG.) Stilizált naivságával, gyerekes életigenlésével leginkább hasonlít a valamennyi Győry-írástól különböző Eperjesi emlékek c. bájos prózára.

Ahogy a Nőnap, a Vércsapolás is szobordöntögetés, szerencsére itt sem ez az elsődleges cél: március 15-e mint ünnep itt is csak egy a sok motívum közül; a novella lényegét tekintve ennek a dátumnak éppúgy semmi köze az elbeszélés folyamatához, mint a Nőnapban a nőnapnak. Hogy mi a funkciója a Győry-próza eszmerendszerében az efféle külső (hivatalos, ünnepi stb.) történelmiségnek, az más jellegű fejtegetést igényelne. Az összevetéshez, valamint a motívumok egyeztetéséhez harmadik prózaként idevág az Ifiben megjelent Pozsonyi séta c. kispróza - ebben (szintén csak motívumként, ám több funkciót hordozva) az 1989-es novemberi események sajátos kezelése-értelmezése rokonítható a nőnap és a március 15-e értelmezésével.

Nagyon sajátos színfoltja a Győry-novellisztikának Az elfuserált buli c. elbeszélés. Meglelt stílus, Győry Attilá-s szerkezet. A „punkzsargon“ nem keresett szavak özöne, sajátos jelrendszer. A stilizálás nem mesterkéltség, hanem evidencia. Mitől sajátos ez az írás? Tulajdonképpen a Lázadás sikerültebb verziója, ehhez a novellához áll a legközelebb, részben belőle építkezik. A LázadásbeYt (megpróbált harcolni, de már késő volt, a kacsok lefogták, nem mozdulhatott) kacsok itt kapnak értelmet (ott e szó funkcióját homály fedi). A történet szintén vonatban játszódik, főhősét, a darkot látszólag minden egyéb inkább jellemzi, mint az életigenlés és az életöröm, ez azonban csak a keret, a tulajdonképpeni sztori, hogyan lesz az öngyilkosjelöltből öngyilkos. Ehhez a kerethez tartozik a pókember „figurája“ is. Nem szereplő, nem alteregó - szellemében (beszédében, viselkedésében) maga a dark, megrajzolásában, „kivitelezésében“ pedig nem más, mint vonatkerékhang kiváltotta fantáziálás. Olvasatomban a pókember mint a fantázia szülöttje és a zakatolás mint hangeffektus a következő, rafinált mondatban azonosul, válik eggyé (nyelvtanilag mellérendeléssel): A dark egy ideig még hallgatta a vonatkerekek zakatolását, a pókember furcsa zizegését, ciripelését. Ezt támasztja alá az a (szövegből adódó) tény is, hogy a fantázia (a dark és a pókember közti fiktív párbeszéd) csakis menet közben működik, amikor a vonat halad (zakatol), a megállókon a dark „egyedül marad“ (vállalja önmagát). A vonat lassulásával párhuzamosan szűnik meg a fantáziálás (mely belső monológként is értelmezhető): Végezz magaddal... végezz... - hallotta apókem-