Irodalmi Szemle, 1991
1991/8 - Csanda Gábor: Kísérlet a Győry Attila-próza értelmezésére
Csanda Gábor ber zizegését, melyet a lassuló vonatkerekek, a sínek, a vagonok sikítása szakított félbe. Mindez, persze csak keret (a kompozíciót tekintve) és misztifikáció: érezte, hogy a pókember a vonaton van, szövi fekete hálóját, s láthatatlan szálain ide-oda cikázik a térben. A Lázadással nem csak a környezet (vonat) és ez a misztikum- elsősorban a szépen végrehajtott tett köti össze. A Lázadás punkja a szöveg szerint nem akart öngyilkos lenni, mivel egyedül volt. Éppily egyedül van Az elfuserált buli darkja is. A Lázadásban és Az elfuserált buliban is az egyedüllét a lázadás, a szép tett „akadálya“. Az előbbiben ezt az egyedüllétet egy felszálló utas szünteti meg, Az elfuserált buliban pedig nyelvi elemek. (A karok sem végződtek ujjaikban, hanem ízelt, parányi kis kacsokban. Az alak szemei nagyokat pislantva tanulmányozták őt, s közben a csápjai a nyugalom jeleivel tekeregtek a feje fölött. ...valahonnan puha, monoton zene hangjait hozta a terjeszkedő zaj. A dark körül benépesül a világ (a szöveg aligha bírna el több pluralist) exhibicionizmusának semmi akadálya. Mondhatnánk: teheti a szépet. S legyőzi önmagát- igazi heroizmus. Az írás magja tömörebb, célratörőbb, mint a keret. A dark gondolatban megrendezi saját temetését, olyannak, amilyen neki leginkább tetszene. Cinikus, szarkasztikus szöveg, az elképzelt halál vitalista ábrázolása. A Vércsapolás Győry Attila legjobb írása, életigenlés, melyben a szép tett az általános erkölcsi normákkal is egybeesik (véradás). Önvállalás (Tudja, kisasz- szony, én marhára komálom magamat), az élet igenlése (hatványozottan, hiszen vért ad). Vérbeli ábrázoló próza, az élet zajlásának autentikus megragadása egy mozgalmas hétvégén keresztül. Afféle miniatűr emberi színjáték, megannyi szereplővel, sorssal, miegymással. Szemléletes, ezerszín leírások, életszagú párbeszédek. Távlatnak pedig ott a kilépek majd a világból lehetősége. A szövegben ez a vérpalimadarak (nevezzük így:) reinkarnációja. Az epikában pedig nem más, mint az ábrázoltba való beleélés képessége. Autentikusság és hitelesség tehát. Másra nincs is szüksége egy Győry-prózának.
