Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Petőcz András: Moccanatlan: és mindenütt (vers)
feketerigó-rezdülésben, mikéntha létező újra-újulásban — És valamennyi áradatban támadja meg az eleven és ősidőtől változatlan rádöbbenés: a kegyelem nincs, és ezzel is van, mikéntha tenyeren- megbújva-nyugtalan- fogvacogva-szerelem támadja meg az eleven és ősidőtől változatlan felismerés, hogy ne legyen, mikéntha szikla-dübörgés-porladásban, nyugtalan-tétova félre-fordulásban meglebbent hajat, szertelen kapkodó-lélegző-simogatásban: majdnem miként a csöndesen és ősidőtől változatlan meglepetés, hogy ne legyen, ámbár gyökere moccanatlan — Rádöbbenés: a kegyelem volt, és ezzel is van, tenyéren megbújva kecsesen, mikéntha létező: fel-támadásban- fogvacogva-szerelem- meglepetés-hogy-ne-legyenámbár-gyökere-mindenütt-van, akárha őzgida-szelíden tompított szikla-zuhanásban támadja meg az eleven: egy sosem-volt-különös elmúlásban, mikéntha nem lenne védtelen és ősidőtől mozdulatlan — Ámbár: gyökere, mindenütt van. Petőcz András
