Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Václav Havel: A kiszolgáltatottak hatalma (esszé) I. rész
VÁCLAV HAVEL A KISZOLGÁLTATOTTAK HATALMA (Jan Patočka emlékére) Első rész I Kelet-Európát kísértet járja be, melyet Nyugaton „másképp gondolkodásnak“ neveznek. Nem holmi égből pottyant kísértet ez. Természetes velejárója és elkerülhetetlen következménye annak a töiténelmi időszaknak, melynek napjait az általa „bejárt“ rendszer éli. Akkor kezdett ugyanis kísérteni, amikor ezt a rendszert már régen nem jellemzi, és ezeregy okból nem is jellemezheti a mindennemű ellenzéki megnyilvánulás lehetőségét kizáró nyílt, brutális hatalmi önkény, másrészt viszont ez a rendszer politikailag már oly mértékben megszilárdult, hogy lehetetlenné teszi az ilyen jellegű megnyilvánulásokat a hivatalos hatalmi struktúra közegében. De kik is valójában ezek a „belső disszidensek“? Mi lehet magatartásuk indítéka és értelme? Mi az őket összetartó „független kezdeményezéseké“, s milyen valós esélyei vannak e kezdeményezések sikerének? Helyénvaló-e tevékenységükkel kapcsolatban az ellenzék fogalmát alkalmazni? S ha igen, voltaképpen miben nyilvánul meg ez az „ellenzékiség“ - e rendszer keretében miként hat, mi a társadalmi szerepe, miben bízik, miben bízhat? Van-e egyáltalán a „belső disszidenseknek“ - mint a hatalmi rendszerek mindenkori másodrendű polgárainak - hatalmuk és lehetőségük bármiképpen is hatni a társadalomra, a társadalmi rendszerre? Megváltoztathatnak-e bármit is? Úgy vélem, hogy e kérdések latolgatását - mármint a kiszolgáltatottak lehetőségeinek számbavételét - legcélszerűbb azzal kezdeni, milyen is a hatalom természete abban a közegben, ahol ezek a „kiszolgáltatottak“ élnek. II Rendszerünket általában diktatúraként szokás jellemezni, pontosabban mint a pártbürokrácia diktatúráját a „kaszárnyásított“ társadalom fölött. Attól tartok, hogy ez a meghatározás - bármennyire indokoltnak látszik is - inkább elfedi, mintsem megvilágítja e rendszer hatalmi mechanizmusának valódi természetét. Mert mi is jut eszünkbe erről a fogalomról? Valamennyiünk tudata mélyén azonosul egy aránylag szűk csoport képzeté
