Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Mózes Endre: Az abszurd magánmitológiája (tanulmány)
Az abszurd magánmitológiája ban hangsúlyozottan helyet kap a történet kialakulásának módja, a „költői hazugság“. Taddeusz története Amanchich Trivulzio egyik lehetősége, hogy kiélje azt a belső igényét, hogy ő, a kiszolgáltatott kishivatalnok, sorsokat irányítson. Az író nem passzív szereplő ebben a novellában. Kérdéseivel, közbevetéseivel irányítja Trivulziót, ilymódon ő is alkotójává válik az elbeszélésnek, bár ez a szerepe - ha passzívabb formában is - a többi Trivulzio-történetben is megvan, hiszen ő a közönség, aki az ital rendelésével, „néma felszólítással“, a történetek kitalálására serkenti Trivulziót. Az író Cholnoky rezonőrje, Trivulzio pedig a hasonmása, éppúgy, mint Taddeusz Trivulzióé. Taddeusz életében Trivulzio a sors szeszélyét játssza, s minthogy Trivulzio egész élete is ennek a szeszélynek a példázata, s mint ilyen, az abszurdumok sorozata. Az abszurd logika működésének eredményei ezek a történetek. „Cholnoky nagy vívmánya, hogy az abszurdumot ki tudta ragadni a fantasztikumnak a XIX. századi köréből, azaz: evilági és természetes jelenségként tudta kezelni, jelezve, hogy ami a múlt században még kivétel volt, itt már szabály, hétköznapi valóság.“ - írja Bori Imre. Cholnokynak jelentős része volt abban, hogy a magyar próza ismét közelebb került a poézis forrásaihoz és olyan érzések, hangulatok, sejtelmek és borzongások kifejtésére vált alkalmassá, amelyekre elődei és kortársai nemigen találtak szavakat. „Ő volt az első stílusdestruktor, aki új szavak, merész fordulatok dina- mitjával robbantott fel ősi szürkeségű diluviális merevségű nyelvszerkezeteket és eszme-kőzeteket, hogy új, bujább és színesebb tenyészet televényévé porha- nyítsa őket, amelyekből aztán kinőjenek a holnap virágai.“ - írja Tóth Árpád. Az újítóknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyben még elevenen éltek a múlt hagyományai, de már új utakat kerestek és találtak a századforduló és a századelő új eszméinek, érzéseinek kifejezésére, felhasználva a modern világirodalom legújabb eredményeit. Cholnoky a legtöbb esetben megtartja a klasszikus novellaformát és -szerkezetet, néha azonban kibővíti azt (Amenhotep, Az aleiron-madár vére, Taddeusz lovag vacsorája), de még a régi kereteken belül is szuverénül alkot. A csoda motívumának középpontba állításával összeköti a realitást a fantasztikummal, a múltat a jelennel, eljut az abszurd helyzetek valóságának és az élet logikája abszurditásának felismeréséhez és megragadásához, akkora tágasságot biztosítva ezzel novelláinak, amelyet a hagyományos novellisztika nem ismer. Cholnoky lírai világképéből adódóan a novellák eseményeit előadó elbeszélő gyakran a mű hősei közé tartozik (Trivulzio-történetek, Polixénia kisasszony pőre, A nagy kés, A kövér ember), de sohasem főhősként, hanem inkább értékelő-hitelesítő szerepben. A többszörös narrációból következik egyrészt a hasonmás szerepkeltésének, másrészt az elbeszélés tudatbeli kialakulása megjelenítésének lehetősége. Egyéni szószerkezetek, többszörös marráció, a tudatáram felhasználása jellegzetesen a XX. század irodalmának vonásai. Cholnoky ezért modern író, bár inkább csak a kezdeményezései jelentősek, kevésbé az azok megvalósítása.
