Irodalmi Szemle, 1991
1991/8 - Pusztai János: Önéletrajz (regényrészlet)
Önéletrajz ben Petőfit utánozta, ő simára, a lehető legsimábbra fésülkődőtt. Both Gyula csőnadrágot és maiagamba cipőt hordott, ő szovjet típusú, széles szárú pantallót és bakancsot, Both kihajtotta az inge gallérját, ő nyakkendőbe préselődött, Both széles taglejtésű volt és nagypofájú, ő pipiskedő és halk, mint egy mókus. Tehát Both Gyula volt a korszerű, Egei-Égei János az ósdi. Abban az esetben, ha a diákok Arany János Toldijának kifordított változatát fújták, Both dőlt a nevetéstől, Egei-Égei meg két tenyérrel befogta a fülét. Ég a napmelegtől a kopár szik sarja kezdte valaki, és a többi már ordította is rá, hogy: Toldi retkes seggét ugyancsak vakarja. A hevesebb vérűek a katedráról kiáltották világgá: Amott egy kutágas hórihorgas gémmel, Alatta egy némber jobbágyfaszra kémlel. Jani sem volt jobb a Deákné vásznánál; könnye is kicsordult a kacagástól, de arra vigyázott, hogy az ilyen fékevesztettségekben ne legyen hangadó. Igaz, vele született természetének köszönhetően nem kellett megerőltetnie magát. A szenvedélyes mozibaj árás mellett rákapott az olvasásra. Felfedezte a városi könyvtárat. Volt egy Koroján József nevű, nyurgasága miatt Cérnának csúfolt osztálytársa. Ez a fiú, aki máskülönben mindig sápadt volt, mint a kovász, szekérszámra olvasta a könyveket, de csak a párbeszédek kötötték le. A jellemrajzok, tájleírások, eszmefuttatások valamilyen oknál fogva dühítették. A Holt lelkek esetében egyenesen kitört; lapátkezével a Jani orra előtt hadonászva azt kiabálta: Nekem, apám, az a Gogoly ne óbégasson Oroszországról, hanem a lényeget mondja: megszúrja Csicsikov a földesúr feleségét vagy nem szúrja meg? Az lenne a lényeg, apám! A Janinál másfél-két fejjel magasabb Cérna sokat kérkedett az erejével. Közös műhelyben dolgozott Janival, és mivel dolgozni nem szeretett, esetleg nem bíztak rá fontosabb munkákat, ide-oda járkált, téblábolt, lődörgött, verekedésre, birokra hívta ki a fiúkat. Egy alkalommal Janinak is azzal állt elő: Birkózzunk meg. Odaváglak, ígérte neki komolyan Jani. Szégyenben maradsz. Ilyet ni, apám, lóbálta meg jobb öklét trágáran Cérna. Abból te nem eszel. 93 • Az író, mivel ez a Cérna-ügy nagyon a begyében van, előveszi Ösvény a világban című fiatalkori önéletrajzi-vázlatát, hogy lássa, mi történt a többször megismételt birkózási kihívás után. Az író tehát valamikor így emlékezett: „... Tanulmányi eredményeim megtették hatásukat; egész csoportosulás alakult ki körülöttem. A legszájasabbak a hájas Kufta (Böndi), a vaksi Horvát (Golyó) és a nagy orrú Király (Matyó) voltak. Az udvaron gyakran egymásba akaszkodunk, engem egyikük sem tud »kitenni«. Ezért tisztelnek, de gyanítom, hogy haragusznak is rám. Egyszer azt mondja valamelyik: Na és, apám, Cérnát odavágod? Cérna másfél fejjel magasabb, mint én, csontos, kék eres, hosszú karja és jókora retkes ökle van. Néhány percig magamba mélyedve gondolkodom, aztán: Egye fene! Odavágom! Órák után a fél osztály kiesődül a görög katolikus templom melletti gyepes térre. Biztonságos hely, nem láthatnak meg az illetékesek. Cérna meg én (csúfnevét a nyurgasága miatt ragasztották rá még elemista korában) nekivetkőzünk, és átfogjuk egymás derekát. A nézőközönség két táborra szakadt. Az egyik tábor azt harsogja: Hajrá, Cérna! Ne hagyd, Cérna! A másik tábor hasonló formában nekem drukkol. Kitartóan rángatjuk egymást, szuszogunk, izzadunk, de még mindig talpon vagyunk. Cérna cselhez folyamodik: át akar dobni a fején,
