Irodalmi Szemle, 1991

1991/8 - Pusztai János: Önéletrajz (regényrészlet)

PUSZTAI JANOS

ÖNÉLETRAJZ

(részlet)

91.

Valóban: mit érezhetett Béres Gyuri, Béres Lajosnak a fia akkor, amikor a frissen vásárolt cájgnadrágot felvétetve vele, apja az ostornyéllel kegyetlenül elfene- kelte? Az író a szemtanú Janihoz hasonlóan „durcásan“ ráncolja a homlokát: vajon mit is érezhetett? Miközben a tíz-tizenegy éves Gyuri, a harmadik gyerek boldogan nézegette, simítgatta magán a vadonatúj holmit, az egyébként lajhár mozgású, durva vagy inkább elnagyolt arcvonású Béres Lajos baljával fürgén megragadta és „rövid pórázon tartva“, Avassuk fel!, Avassuk fel! kiáltások kíséretében alaposan ellátta a baját. Gyuri persze visított, mint a fába szorult féreg, azonkívül rángatózott, kapálózott, az aznap beszívott monopoltól verejtékező apját egyensúlyából ki-kibillentve, aminek köszönhetően egy percen belül megszabadult. Fenekét fogva az istállóba kotródott, hogy a szénatartóban, esetleg a jászolban kihüppögje magát. Béres Lajos szélesen vigyorogva, szétvetett lábakkal állt az út felé lejtő, keskeny udvar közepén, és az apának meg Janinak bizonygatta: Fel kellett avatni azt a nadrágot, másképpen nem becsüli me|. Az apa tanácstalanul mosolygott. Te tudod, mondta. Jani félrenézett, és az író, kései beleélése szerint, arra gondolt, hogy végeredményben Béres Lajos ugyanazt teszi a fiával, amit a kommunisták a néppel. Mert ugye, a háború után az egész népet, nemzeti hovatartozás nélkül, a cájgnadrágnál semmivel sem különb minőségű szocializmusnadrágba bújtatták, amelyet nap mint nap felavatnak. Jani akkoriban, másodéves fémiparistaként nem csupán a sorbaállást tartotta elviselhetetlennek, hanem a Nagyrétre járást is. A hajnalonként, esténként kiállt félelmek kezdtek az idegeire menni. Elhatározta: többé nem hisz Istenben, mert ha tudja, hogy nincs Isten, akkor szellemek, kísértetek, boszorkányok, ördögök sincsenek. Ebbe a hiedelmébe elég jól beleélte magát, viszont attól kezdve még nagyobb ijedelmek szorongatták a szívét: bárki bármikor leszúrhatja, agyonverheti; elméjében a halandók (ismerősök és ismeretlenek) túllicitálták a halhatatlanokat. Felismerte, hogy a halandók az éjszaka minden órájában megbújhatnak fejszével, késsel, szuronnyal a mátészalkai vasút betonhídja alatt, Illés Flóri házától elég messze, míg a halhatatlanoknak csak éjféltől kakasszóig szabad ott tartózkodniuk. Volt egy olcsó, egypengés bicskája, afféle békanyúzó, azt a hídhoz közeledve (jövet is, menet is) kinyitotta, döfésre készen tartotta, szívszorulása-égé- se azonban nem és nem akart megszűnni. Rettegését futással, nagy nekiiramo- dással próbálta leküzdeni, ami száraz időben be is vált, de sárban használhatat