Irodalmi Szemle, 1991

1991/1 - Mózes Endre: Az abszurd magánmitológiája (tanulmány)

Az abszurd magánmitológiája

a különleges családi babonák, betegségek által fertőzött skótokat. Van olyan család, amelyik meg tudja mondani, mikor hal meg az ember, a másik család a fül csengéséből ezer mérföldes körzetben meg tudja mondani, hol van tűz. Mindezek az adatok csak azért szükségesek Trivulzio számára, hogy a halálszerű ájulás, a családi betegség természetes dolognak tűnjön föl, ezzel is emelve a kozmikus hatást. Trivulzio roppant mulatságosnak tartja a skótokat az említett tulajdonságaik miatt, miközben kiderül, hogy ő is babonás.

Cholnoky ironikus színben tünteti fel Trivulziót, ettől az egész történet komikussá válna, ha a komikusság mellett nem jelenne meg a félelmetesség, amely akkor válik megfoghatóvá, amikor Trivulzio elmeséli a család „bolond skót rándulását“, a tetszhalált. „És eltemették őket elevenen, és csak valami, a kriptából felhangzó zörrenés vagy kő tompította üvöltés tett azután tanúbizonyságot arról, hogy az eltemetett eleven-holt csak odalent a koporsójában halt meg. Kellemetlen állapot...“ Ez a részvétlen, már-már cinikus hang szinte az utolsó jelenetig jellemzi az egyre hátborzongatóbbá váló történetet. Ahogy azonban fokozódik a tragédiát elővetítő feszültség, úgy komorul el a hang is. Humor, irónia, kísértetiesség jellemzi ezt a novellát, de megtalálható benne az abszurditás, a félelmetesség motívuma is. Ezeknek az elemeknek a keveredése teszi groteszkké a novellát.

Az ironikus-groteszk és az abszurd megjelenítés a Taddeusz lovag vacsorája című novellában teljesedik ki. A történet négy részből áll. „Skabieszky Taddeusz lovag felébredt, kellő óvatossággal megmosakodott, az orra töve mellől kinyomott két fekete pontot, azután pedig felöltözködött és végül be is fejezte toalettjét a nagy papírvágó olló segítségével, amellyel lenyirbálta a nadrágja szélére naponta kellemetlenül odafeslő rojtokat.“ - kezdődik a történet, amelyből mindjárt megtudjuk a legfontosabbakat a címszereplőről: nemes ember és szegény. Cholnoky ironikus hangon beszél Taddeuszról, felülről, írói távolság- tartással kezeli. Taddeusz ebédelni megy a Veszett ember nevű kocsmába, a hang itt groteszkké válik. „A Veszett ember kicsiny kis korcsma volt a Ferencvárosban, és a címét jogtalanul büszkeségből hordta, mert csupán egyetlen veszett ember járt belé rendesen (...) Jártak ugyan néha (...) más veszettek is ebbe a korcsmába, de ezeket Ottélia bácsi - ahogy a korcsmárost hívták - nem nagyon szerette, mert keveset ittak, és sokat vakaróztak az oldalukon, ahol a friss oltás bántotta őket. Ugatni meg egyáltalán sohasem ugattak, akárhogy elvárta volna is ezt tőlük a lokalitás többi vendége. A Veszett emberbe csupa csendes, halk beszédű ember járt...“ Hangos vendég csak kettő volt, az egyik Taddeusz lovag, a másik Amanchich Trivulzio, aki ugratja a lengyelt, de aztán abbahagyja, mert „okos ember csak akkor kellemetlenkedik, amikor valami célja van vele.“ Az ebéd után folytatja a szurkálódást, emlékezteti a lovagot sivár anyagi helyzetére, az elmaradó támogatásokra, majd hirtelen fordulattal megkérdi, enne-e tyúkot vacsorára. „Jó, hát lesz tyúk! - azután pedig“ - a mondat közepén véget ér az első rész, s a második rész kisbetűvel indul. Amíg Trivulzio fel nem tűnik, azt hihetnénk, hogy Taddeusz lesz a novella főszereplője, de amint a kalandor feltűnik, rögtön kézbeveszi a lovag sorsának irányítását.

A második rész eleje megmagyarázza az első végé: „így folytatta, de vagy egy esztendővel az elmondottak után, és most már nem a lovagnak, hanem nekem