Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Mózes Endre: Az abszurd magánmitológiája (tanulmány)
Mózes Endre elem ebben a műben, pl. amikor kiderül, hogy a kövér ember az áldozat: „Egyébként, ha nem hinne a szavamnak, hát nézze, még most is itt van a nyakamban a kötél, amivel megfojtottak. Azzal hirtelen felgombolta az ingét és keresgélni kezdett a nyakán. De akkor hördült fel csak igazán:- Ejnye, azt a keserű levét ennek az én szép kis szerencsémnek! Mit szól hozzá, Puskás - fordul oda megint a kalauzhoz -, elveszett a kötél.- Nem baj az, tekintetes uram, hiszen úgyis kiderül majd az egész dolog a boncolásnál - nyugtatta meg a kalauz.“ „A Cholnoky novellaművészetében mutatkozó lehetőségek végső pontja ez az elbeszélés, ahonnan a modern magyar novella indulhatott volna útjára.“ - állapítja meg Bori Imre. Cholnoky nem bontja meg a novellaszerkezetet, s nem szakít a hagyományos prózai technikával sem. A mű „kafkai“ elemei azonban olyan tágasságot biztosítanak, amelyről a hagyományos novella kapcsán nem beszélhetünk: a novella itt új dimenzióval gazdagodott, azzal, ami már jellegzetesen XX. századi esemény: az ember belső világának felfedezésével és ábrázolási kísérletével. Cholnoky ironizáló hajlama, groteszk látásmódja, ördögi humora legszabadabban és legváltozatosabban azonban az elbeszélésekben érvényesül, amelyeknek visszatérő hőse Amanchich Trivulzio, akit így mutat be: „Ez a barátom egy hóri- horgas, fekete és kampósorrú dalmata. Illetve nem is dalmata már, hanem abból a sajátos, sem nem szerencsés, sem nem szerencsétlen vérvegyülékből való, ami az Adria északi sarkában szűrődött össze olasz és délszláv vérének a megkevere- déséből, és amit szeretnék kvarnéró-kreolnak nevezni el. Mert ebben a keverékfajban nagyon sok kreolság van. A teste a dél-szlávtól kapta a marcialitást, az olasztól a villogó szemet és fekete hajat. A lelkében ott van a morlák vadsága, de már csak szilajsággá enyhülve az olasz gyávaságtól, a tengerparti nép vállalkozó kedve egyesülve a hegylakó makacs kitartásával, a szláv elandalodás az olasz üzleti szellem mellett, a lazzaroni semmittevés-vágya a kecskepásztor munkabírásával. Ez a faj kontemplatív és mégis cselekvő, megvan benne a kezdésre való nagy tehetség, de hiányzik belőle a siker végérvényes megfogásának a képessége. Azonkívül szereti a bombasztot és a pózt, mint az olasz, s a beszédjében is használja. De amellett része a lelkének a mesemondás és az egyszerűség, mint a szlávnak, elkalandozó és tárgyias az előadásában is.“ Trivulzio lelkének ellentmondásai, a történeteiben megnyilatkozó kettősség alkotójára emlékeztet, akinek - a novellák szerint - gyakran mesél egy-egy ingyenital fejében kalandos történeteket életéből. Trivulzio Cholnokynak metaforája, hasonlóan, mint Krúdynak Szindbád. Nem egyszerűen azonos Cholnoky- val, ahogy Szindbád sem Krúdyval. Énjük egyfajta kivetítéséről van szó, s egyben olyan írói eszközről, amely megkönnyíti a befogadó dolgát: ha az olvasó ismételten találkozik ezekkel az alakokkal, már nem kell külön bemutatni őket, tudja, mire számíthat. Feltehetően ez az egyik magyarázata az elsősorban újságokban, folyóiratokban közölt elbeszéléseknek, amelyekből később az írók a főhősök személye által összekapcsolt elbeszélésfüzéreket hoztak létre. Trivul-
