Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Mózes Endre: Az abszurd magánmitológiája (tanulmány)
Az abszurd magánmitológiája de mégis érzékelhető kísértet jelenléte nagyobb borzongással tölti el az olvasót, mintha az író megjelenítette volna a meggyilkolt szellemét. Maeterlinck Hívatlan vendég című novellájában is azt tartja nagyszerűnek, hogy a kísértet láthatatlanul, mégis érzékelhetően megy keresztül a színen, s ragadja magával a beteget. Maupassant elbeszéléseiben pedig azt tartja figyelemreméltónak, hogy a kísérteties magyarázat mellett mindig van egy természetes magyarázat is, amivel azt éri el, hogy az olvasó a kísérteties magyarázatban hisz. A „tudományos“ kísértet legmodernebb látójának Shakespeare-t tartja. Cholnoky kísértethistóriái- nak alapja tehát a valóságként felfogható agyrém, kísértet, amely a mindenséget két részre osztja fel: „világra és még valamire, ami kapcsolatos a világgal, de mégsem hozzá tartozó.“ A kísértet az ember belső világának szülöttje, a kísér- tethistóriák tehát erről a világról vallanak. A belső világ létének elismerése, a kísértetek, az intuíció, a „nem földiség“ valósága Cholnoky magánmitológiájának egyik összetevője. A második komponens a „látás“ problematikája. Összetett probléma ez, mert nemcsak a kísértetek meglátásának módjáról van szó, hanem a külső valóság érzékeléséről, felfogásáról is. Az alerion-madár vére című novellájában írja: „A rosszul látó embertől pedig félni kell, mert ezek, miután nem képesek már meglátni a külső világ valóságait, önmagukba néznek bele, ott új, különös világot találnak meg, s ezt a világot akarják rákényszeríteni az egészséges szemű környezetükre is. Ez pedig (...) nem is a poklot jelenti, hanem annál is nagyobb kínszenvedést: az elveszett paradicsomot.“ A Trivulzio szeme című elbeszélésében pedig így vall: „Higgye el nekem, hogy ha az embernek kiütik a fél szemét, abban is van gyönyörűség. Én például, amint búslakodásom elmúlt, roppant jókat mulattam azon, hogy a házakat, amikről addig tudtam, hogy kőből vannak építve, most úgy láttam, mintha papirosból készültek volna. A fél szememmel a felevak ember perspektíváján az egész világot kezdtem a valóságos mivoltában látni meg: kártyavárnak.“ Ezen az úton jut el Cholnoky a betegségkultuszhoz, korának divatos eszméjéhez. Az ő felfogásában a betegség a dolgok valódi mivoltához vezeti el az embert, példáinkban a rossz szem mutat igazi perspektívát. Az egészséget az irodalom, a művészet, a magasabb rendű szellemi élet akadályának tartotta, a mámort, a betegséget pedig az alkotó képzelet legfontosabb ihletőjének. A betegség és az alkohol formájában létrejött „szövetség az ördöggel“ hozzásegíti az írót a mámoros, felfokozott, érzékeny állapothoz, felülemelkedik a mindennapokon, s látja a „világ sablonjait“, érzékeli saját lelkének, belső valójának - félelmekkel teli - állapotát, rádöbben, hogy végtelenül szubjektívnak kell lennie ahhoz, hogy objektív lehessen - hogy fantáziája, képzelete segítségével megformálja, kivetítse a „kísérteteket“. A magánmitológia harmadik összetevője a belső világ meghatározottsága külső, főleg időben távoli erők által. „Hát determinista vagyok (...) panteista alapon. Nem hiszem, hogy az ember csak egy mozdulatával is szabadon rendelkezik, mert mindenütt ott van valaki, aki úgy cibálja a mozdulatait, az agymozdulatait is, mint a mi komédiásaink a drótra járó bábuikat.“ - írja Cholnoky A nagy kis című novellájában. Ezeket az abszurd meghatározó erőket nem ismeri az ember, csak meg-megnyilvánulásaikból sejthető a létük, s szándékaik.
