Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Mózes Endre: Az abszurd magánmitológiája (tanulmány)
MÓZES ENDRE Az abszurd magánmitológiája Cholnoky Viktor magánmitológiájának feltérképezésekor abból kell kiindulnunk, hogy az író hitt egy - az érzékekkel felfogható világon túli - másféle valóságban. Ezért nem elégszik meg az élet jelenségeinek megmagyarázása, megoldása terén a tapasztalati tudás eredményeivel, fogyatékosaknak, kiegészítésre szorulóknak érzi őket. Meggyőződése szerint ez a másféle valóság az ember belső világa. Bár elfogadhatjuk azt a nézetet, hogy Cholnoky novellái nem tanúskodnak az emberi lélek olyan mély ismeretéről, mint Szini Gyula, Ady, Karinthy, Kosztolányi vagy Csáth Géza korabeli munkái, de Cholnokynak nem is volt célja az emberi lélek tudományos megismerése. A személyiség rejtett rétegeiből feltörő érzéseket, megérzéseket, intuíciókat olyan valóságos tényékként fogta fel, amelyek tapasztalati tudással kiegészülve választ adnak a világ rejtélyes jelenségeire, feloldják a tapasztalt ellentéteket a látszatok és a valóság között, amelynek a segítségével az író csak saját magára jellemző, eredeti műveket hoz létre. „Hát van igazi író, és van igazi művész, aki nem a saját lelke kísérteteit rögzíti meg? írónak, művésznek gondolod azt, aki nem a saját lelke borongásából, sötét mélységeiből hoz fel új alakokat, hanem a világ sablonjait írja valamelyes stíluskészséggel?“ - kérdezi ars poeticájának, a Tartini ördöge c. novellának hőse. A belső világ az intuíció, a kísértetek és a szubjektivitás világa, amelyet az író valóságként kezel. Ezért tekinti valóságosnak a kísérteteket. Cholnoky művészetének fontos kulcsszava ez. Sokat foglalkozik a kísértetekkel. Nemcsak legjellemzőbb novelláinak szereplői ők, hanem egy esszéisztikus cikkben is foglalkozik velük. Fejtegetéséből kiderül, hogy a vallásos hiedelmek kísértetei nem érdeklik, az idősebb Dumas, Gogol, E. T. A. Hoffmann, Buwler műveivel kapcsolatos észrevételei arra utalnak, hogy nem szereti azokat a regényeket, elbeszéléseket, amelyekben az író megjeleníti a kísérteteket. Megfigyelése szerint, amikor a kísértet megjelenik, nem érdekes többé. Modern „kísértetíróknak“ ezért azokat az írókat nevezi, akiknek műveiben a titokzatosság nem ölt testet egy megjelenő szellem alakjában, hanem mindvégig megmagyarázhatatlan marad. A „modern“, vagy „tudományos“ kísértet, illetve kísértetiesség nem más, mint „minden olyan okozat, amelynek nincsen világbeli oka“, és ezek a történetek azért érdekesek, mert „a kísértet ott van bennünk, de meg nem jelenik.“ - vallja A kísértet c. művében. Dickens egyik novellájára hivatkozik, amelyben az esküdtszék elnöke azért nem képes összeszámlálni az esküdteket, mert a meggyilkolt is ott ül közöttük, maga is ítélni akarván gyilkosai fölött. A láthatatlan.
