Irodalmi Szemle, 1991
1991/7 - Győry Attila: Az elfuserált buli; Vércsapolás (elbeszélések)
Vércsapolás Sággal nyomta, megforgatva a szájában a szavakat, mint a földeken szokta a ga- nét.- Osztán oskolások vagytok? - kérdezte gerhácsolva, lehúzva az ablakot. Hátranézve még láttam a véres köpetet, ahogy elterült az úttesten, pont a fehér felezőcsíkon.- Nagyon úgy nézünk ki? - kérdezte a Zsanett.- Hát - mondta nagy sokára, roppant bőbeszédűen. Gútán „A Jankónál“ szálltunk ki, illedelmesen nagyot köszönve.- Na, Isten megáldja magát! - mondtuk neki, engedve a parasztromantikának. Még be se léptünk a kocsmába, már üvöltöttek is.- Babám! Hű! Buli! - ordította a székeken meg egy rakás részegen keresztül a Pószer, a nagy böhöm hajával ide-oda csapkodva.- Mit isztok? - kérdezte a Csamek, nagyot mosolyogva úgy, mint aki mindent tud, mindent ért, mindennel tisztában van. - Ma van a születésnapom... - tette hozzá nagyot kacsintva. Ment a téma újból, lassan gyülekezni kezdtek a csücskék, éreztem, hogy szédület lóg a levegőben. Hátul az automatáknál a cigányok éppen megkezdték a balhét. Ketten nyertek vagy ezerkétszáz koronát, s hirtelen nem tudták elosztani. Üvöltöztek, hőrögettek egymásra, lökdösték az asztalokat, kint volt az egész péró, a nők is lökték a süketet cigányul, magyarul, megpróbálva egymást túlharsogni, a rajkók meg versenyt futottak a székek között, sárga málnásüvegekkel a kezükben. A falon egy tábla állt „Kártyázni tilos“ felirattal, de alighanem ez sem zavarta a parasztokat, hogy ne verjék a blattot. Az asztalon már halmokban álltak a százasok, folyt az ital orrba-szájba.- Pribeváci kutyeváci! - hördült fel a Zsani, ahogy körülnézett álmélkodva a kocsmában.- Naná! Ez a Jankó - tárta szét a karját Lipi úgy, mintha minden az övé lett volna. Rövidesen úgy is éreztük, hogy minden mihozzánk tartozik. Ittunk, buliztunk, a Csamekkal elvesztettem vagy száz koronát, vagy még többet is, a vége az lett, hogy behúzott a Csamek felesége, a Döndöle, akinek sikerült eltuszkolnia bennünket jobbra el. Később leléptünk a Pószerhoz, mert hogy kilukadóban volt a bélésrendszerünk. A Pószer anyja valami esküvőben potyázott, míg a húgocs- kája a palijával játszotta az eszét a Tátrában, így az egész bunkó ház a Pószeré lett.- Babám! - csak ezt tudta mondani, mert részeg; volt,-mint a lőcs. Egy darabban dőlt el a heverőn, rögtön kipróbálta a hida't-. Zsanjval körülnéztünk, hogy ki kivel van, meg miegymás. Egy hülyék voltunk az ^éhségtőf, a. pálinkától, a sörtől - bajunk volt mindennel. A spájzban összemarkoltuhk vagy hat darab tojást; szereztünk hagymát, kolbászt, már csak össze kellett dobríi áz egészet... Két marokkal kajáltunk. Éppen végeztünk, mikor csörgött a telefon. Valami állat azt akarta a Pószertól, hogy húzzon oda neki Pozsonyba, mert hogy megpattant az előzetes letartóztatásból, és kell neki az útlevele. Dögösen meredeken beszélt a hapsi, persze a Pószer sem volt kutya, talán még valamivel lejjebb volt. Bekap- csoltuk a Pószer százéves magnóját, a tekercsen öreg négerek rikácsolták a világ-' ba fájdalmukat, tarhásan nyúzták a bőgőket, tombolt a blues. A zenét átvette
