Irodalmi Szemle, 1991
1991/7 - Győry Attila: Az elfuserált buli; Vércsapolás (elbeszélések)
Nyolcadszor közöl folyóiratunk Győry Attila-novellát, ezúttal kettőt egyszerre. A fiatal prózaíró eddigi tevékenységének mérlegét egy, az Irodalmi Szemle következő számában megjelenő írás kísérli megvonni. Szerkesztőségünk szándéka, hogy a magát egyre erőteljesebben megmutató fiatal prózaíró nemzedéknek minél nagyobb teret biztosítson, ugyanakkor pedig - az elengedhetetlen szelektáláson túl - értékelő-elemző írásokkal segítse elő a tehetségek kiválasztását, legújabb prózánk megmérettetését, nem utolsósorban pedig kritikai közgondolkodásunkat. A pozsonyi újvárosi állomás harmadik vágányán állt az éjszakai vonat, amely Szerdahely irányába járt nap mint nap, hogy zakatolva adja át a maga kis üzeneteit az amúgy is fáradt és éjfélre márkiégett népnek. A suttyózöld emeletes okádta a köznapot, az éjszakát, az unalmat, a fáradtságot... A dark a mozdonytól számítva a második vagonban ült, fent az emeleten. A kalauznő unottan gyalogolta végig a vonat fedélzetét, lent a műszerfalnál matatva bekapcsolta a világítást. A világítás is olyan volt, mint az idő. Egy nagy rakás túrót ért. Néhol felvillantak a neonok, néhol pedig annyira flegmák voltak, hogy még felvillanni sem akartak. Mire a vonat úgy-ahogy kivilágosodott, kívülről a mozdonybuzi kezdte a fűtőtestekbe áramoltatni a gőzt. A szelepeken nagy felhőkben párolgott a világba a forró, nyirkos gőz. Az utasok komálhatták magukat - kezdtek a vagonok átmelegedni... A dark az éles, vakítóan fehér neonfényben olyan volt, mint egy óriási varjú. Tökfeketében dekkolt az ülésen, agydaganatot hozva az utasokra. Valahonnan, talán hátulról, egy öregasszony botorkált a vagonba. Az átjárónál majdnem orra esett, de megúszta. Az ajtó előtt olyan gőz terjengett, mint egy surmó Omega-koncerten. Az asszony előbb lenézett, aztán aprót tüsszentve botorkált felfelé a lépcsőn. Táskáját öreglányosan az egyik karjában fogta, míg a másikkal a korlátot tapizta. így támadt felfelé... Elhaladva a dark mellett, hirtelen úgy érezte, valamit mondania kell. Valamit. Akármit. GYŐRY ATTILA AZ ELFUSERÁLT BULI
