Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Csanda Gábor: Ameddig a lanka nyúl (hozzászólás egy vitához)
Csanda Gábor a vízcsapból csurog. Hát akkor miért nem írta meg a saját szavaival? Nem kedélyeskedtem a Lenin, Šmeral és Plevza nevekkel, közülük a másodikat nem említettem; én itt azt állítottam (sajnálatos módon ismét túl árnyaltan), hogy Turczel Lajost a Plevza-idézetek alapos megrostálása után is feleannyit idézi, mint Plevzát; s hogy egyszer sem lett senkiből más, csak Turczelből Kipsová (lásd még a Két kor mezsgyéjén említését Fonod jegyzetapparátusában). Ahol Fonod feldolgozza Farkas Gyula szövegét: az kompiláció. Nem sablonszöveg, ahogy válaszában írja. Fonod viszont azt is tudja, miért bűn - esetében- a Prágai Magyar Hírlap 1922. évi karácsonyi számát idézni. Mert ugyanazt mondja, amit Turczel mond, ugyanazt a forrást idézi, amelyet Turczel idéz - és teszi ezt oldalakon át. Néha annyit újít, hogy a Turczel felkutatta forrásoknak nem éppen azokat a részeit idézi, amelyeket Turczel. Ez is kompiláció. És ezt le kellett így, hosszasan írnom, mert Fonod úgy tesz, mintha nem értené. Fel kell még hívnom a figyelmet arra is, ahogyan Fonod a Kassai Napló esetét elintézi („a Kassai Naplóra történő hivatkozás téves“). És: „feltételezhető azonban...“ Fonod továbbá odaveti, hogy szentelek egy „oldalvágást“ Szeberényinek is. Ez manipuláció. Meg az is, amikor és ahogyan közli, hogy Csanda Sándor az,apám. Hogy Csanda Sándor dicsérte Fonod könyveit - ez nem igaz. Cáfolhatnám olyan útszéli stílusban is, mint amilyen a Fónod-válasz. Emberi mivoltában sértené az igazság. Úgy vélem azonban, hogy akikkel Csanda Sándor beszélő vagy levelező viszonyban állt, azok tudják, mi volt a Fónod-könyvekről a véleménye. Fonod az általam szemléltetett nyilvánvaló plágiumokról azt állítja, hogy félmondatok és lényegében irodalmi sablonok. A Vozári-ügyben nincs mit mondania. Nekem van. A Tegnapi önismeretben Fonod ezt írja: „Vozári igazi költői énje valóban a Szebb a sziréna! kötetben jelentkezett. Nemcsak a Nyugat költőinek formaművészete, hanem egyfajta villoni bohémság is megtalálható verseiben. Ezekben a külvárosok életét, a városi polgárságból való kiábrándultságát...“ Csanda Sándor pedig az Első nemzedékben ezt: „Vozári lírájára kétségkívül hatottak a Nyugat-nemzedék legkiforrottabb költői, de a bohém kalandokat, a külvárosok életét megelevenítő költeményeinek csavargószelleme nemegyszer Villont is idézi. A szociális lelkiismeret, de a városi polgárság kiábrándultsága és dekadenciája is tükröződik a legismertebb kötetét, a Szebb a szirénát bevezető ars poeticájában.“ Fonod jól tudja, hogy ugyanez a helyzet Forbáth, Berkó, Darkó és Tamás esetében is. Akárhonnan idézhetnék. Túl finoman fogalmaztam ahhoz, hogy Fonod felismerje: könyveiben gátlástalanul kifosztja az Első nemzedéket és a Két kor mezsgyéjént. Azt írja, kilóg a lóláb. És hogy átlagos egymondatos könyvismertetés. Én viszont vele szemben már gimnazista koromban olvastam A felhők hőse Pákozdon c. művet. Aki viszont nem olvasta, abból az általam idézett egy mondatból is láthatja, hogy Fonod mást ír, mint ami a valóság. A puha kötésű, kis formátumú regényfüzet ugyanis egyáltalán nem a repülés magyar titkait választja témájául. Annyi az egész, hogy főhőse pilóta. Azt hiszem, Tamás Mihály és Móricz esetét nem kell megismételnem. Nem
