Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Csanda Gábor: Ameddig a lanka nyúl (hozzászólás egy vitához)

Ameddig a lanka nyúl

vitatkoztam azon, miért ne lehetne Móricz regényére hivatkozni. Azt mutattam be, hogy Fonod nem is látta Tamás Mihály regényét. A baj az, hogy Fonod nem Móricz regényét tárgyalja könyvében.

Válaszának 2. pontja azt bizonyítja, hogy otthonosan mozog a szakirodalomban. Semmi köze azonban ahhoz, amit én állítottam.

Végül Fonod azt írja, hogy feltehetően terjedelmi okok miatt rövidült a könyve. Meg azt, hogy olyan fejezet is benne maradt, mely ma már senkinek sem hiányozna.

A feltételezhető gyanúra nincs mit válaszolnom (a gyanúra sem).

Győry Dezső esetében nagyon is károsodott a szöveg - s itt a károsodott nem is a megfelelő szó.

Én azt írom, hogy a Kőtábláink nélkülözi Gottwald, Lenin. Husák, Plevza, Andropov... stb. filológiai megállapításait. Tettem tehát három pontot is. Fonod válasza: egyetlen Lenin-idézet sem maradt ki. Ez is válasz.

Nyegle vagyok és rosszindulatú. Hitelt rontok. Gyanúsítok. írásom a módszeres hitelrontás szándékával íródott. „Leleplezek“. (Rutinosan.) „Mélyfúrók.“ Manipulálok. Gyanúsnak tartok. Minősítek. Alaptalanul védek. „Utód“ vagyok. Feltételezhetően gyanúsítok. „Filológus“. Ügyeletes „filológus“.

És: kétségbe vonom a jogát, hogy összegező jellegű művek mellett eredeti forrásokra is támaszkodjon. Dehogy! Erről szólt az írásom. Ezt hiányoltam.

A Tasziló-viccre, a karácsonyfára, válaszára és környékére nem térek ki. Én ugyanis valóban csak ennyit akartam elmondani.