Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Peter Pišťánek: Végtelen hosszú tél (elbeszélés)
Végtelen hosszú tél A szőkeség befejezte a vízmintavételt. Mosolyogva megy el a mozdulatlan Polgár mellett. Előtte lépdel fel a lépcsőn. Csípői teltek, feneke jókora. Ma még nem, mondja Polgár magában. Egyelőre hagyja. Mindent végiggondolt már. Ábrándozni kezd. Ha tudna róla valamit, valamit, amivel zsarolhatná! Akkor kénytelen lenne odaadni magát az ő kényére- kedvére. Teljesítenie kellene a legtitkosabb és legtermészetesebb kívánságait is. Verhetné, megalázhatná őt! A vezérlőházban a víztelep vezetőjét találja. Dühöng. A vezetőt megpillantva Polgár nemi gerjedelme villámgyorsan elillan. A főnök veri az asztalt. Senki sem akar dolgozni! Mindenki csak henteregne, meg zabálna! Miért kapják a fizetést? A víztelep körül a járdákról el kellett volna hányni a havat. Leszarták a munkát! Még a tél elején vételeztek lapátokat, hótolókat, hol vannak? A vezető inkább meg sem mondja, hogy hol. Egy sincs meg. Prepich lelkiismerete tiszta. Az összes lapátot és hótolót hazavitte. Nála is van elég hó. Nemcsak őnáluk! Náluk is. A vezető rosszat sejtető suttogásra halkította a hangját. Valaki majdnem a- gyonütötte magát a járdán. Szétcsúszott a lába, s jó, hogy nem szakadt ketté. Tegnap éjjel, sötétben. Férfi vagy nő, kérdezi Polgár. A vezető nem válaszol, csak darálja a magáét. Meg akar bírságolni valakit. Valaki fizetéséből levonni a bírságot. Prepich ekkor ügyetlenül védekezni kezd. Már nem a lefiatalabb. Szívpanaszai vannak, gyomorbántalmai, baj van a veséjével, lábával. Ma szerda van, holnap csütörtök, aztán péntek. A feje tele van mésszel. Rossz a hallása. Húsz év a bo- leráz-keményítőben, most meg itt. Érdemek. Már az alvása sem olyan, mint akkor volt. De mit lehet tenni? Őt koronáért kaptál egy pár Bat'a-cipőt. Bőrcipőt, ami máig kitartott. Az életkornak nem parancsolhatsz, a kor az kor. Prepich elment az orvoshoz. Hogy nem érzi jól magát. Ki érzi jól magát, kérdezte tőle az orvos. Prepich attól tart, hogy mindjárt megszédül, amint munkához lát. Tudja, valami nincs rendben vele. Már nem is tud megmelegedni, szüntelenül rázza a hideg. Elvégre vannak fiatalabbak is. azok dolgozzanak! Az öreg mereven néz Polgárra. O már ledolgozta a magáét. Boleráz-keményítő és így tovább. Utóvégre nyugdíjas. Évek óta nyugdíjban van. O tudja, mi a munka. Neki senki semmit ne magyarázzon! A vezető fütyül az érdemekre. Az érdemek olyanok, mint a szerelem; szüntelenül meg kell újítani, fel kell frissíteni őket. Az öreget csak kegyelemből tartják itt. Ő maga, a vezető, ellene van. Neki se magyarázzon senki semmit! Elég egy görbe tekintet, Prepich úgy repül ki, mint a rongy! Ki veszi már fel, a nyugdíjast? Hetvenöt év, az nem kevés. Természetesen, ha nem szlopált volna annyit, egészségesebb lehetne. Őt, a vezetőt, nem érdeklik a negyed évszádados érdemek, amelyek címén Prepich most élősködni szeretne! Polgár csak figyel, nem szól semmit. Nem szeretne bajba keveredni. Sem erre, sem arra. Cigarettára gyújt. Ő szintén izélhet az egészre. Valaki ugyan elsikkasztotta a lapátokat meg a hótolókat, de ő. Polgár új ember itt. Egy év ide vagy oda! A vezető kijelenti, hogy holnap tiszta járdákat akar látni. És becsapja maga
